Kenesei Kristóf
Kedves Olvasónk! Folytassuk közös utunkat a napelemparkok világában. Az előzőekben a csapat kialakítása után a logisztikáról értekeztünk, azonban eddigi megnyugtatóan lineáris történetvezetésünket némileg megtörve vissza kell, hogy utaljunk előző írásunk bevezetőjére s magunkat idézzük: „…egy hasonló méretű projekt esetén haladéktalanul meg kell kezdeni a tervezést, szervezést…” Tekintve, hogy a szervezést már ismertettük, nincs más hátra, mint a tervezés kérdéseit megvizsgálni, tehát a következőkben erről lesz szó.
Forrás: Kenesei Kristóf
A tervezés
Rögtön az elején fontos megjegyezni, hogy „tankönyv szerint” a tervezés meg kell előzze a logisztika és a belső erőforrás management lépéseit, de pont azért haladunk ilyen sorrendben történetünkkel, hogy láttassuk: a tárgyalt projektnél a három folyamat szimultán zajlott. Ha ez önmagában nem lenne elég kihívás, a feladat – a komplexitása miatt is – bővelkedett az intellektuális, emberi és szakmai kihívásokban.
Képzeljünk magunk elé egy napelemparkot. Egy változatos és semmiképpen sem homogén terepi és környezeti viszonyokban bővelkedő területre épül meg egy „magára hagyott” létesítmény, melyet meg kell védenünk az illetéktelen behatolástól úgy, hogy az esetleges időjárási viszonyok, természeti hatások, élőlények, nem befolyásolják védelmünk hatékonyságát. Ezután nincs más dolgunk, mint ezt megszorozni hatvannal, tehát ennyi különböző helyszín, domborzati viszony, talajmechanika, infrastruktúra kialakítás, megközelíthetőségi probléma és még számtalan egyéb változó kerül be képletünkbe, amelyből már könnyen látható, hogy nehezen hozható ki egyszerű, elegáns és frappáns megoldás. De a feladat adott volt és inspiráló, így megkezdtük a gondolkodást, amire természetesen egy erősen limitált időablak volt nyitva.
Először a védelmi koncepciót kellett megalkotni és a megfelelő technológiát kiválasztani.
Az ERANDO Kft. fennállása óta számtalan, nehezen megoldható szakmai problémával került szembe, ezért tapasztalt kollégáink „megedződtek” az ilyen próbatételek során, így egészséges önbizalommal vágtunk neki a tervezésnek. A gondolatkísérletek során elméletben lemodelleztük az általában használt technológiákat a napelemparkokra, de minden esetben már az első beszélgetésekben annyi problémát, téves jelzési lehetőséget és kiépítési nehézséget tártunk fel, hogy sorra minden megoldást el kellett vetnünk. Próbálkoztunk infrasorompós megoldásokkal, azonban hamar rájöttünk, hogy több ok miatt sem ez a helyes út. Az infrasorompók nehezen védhetők az időjárási és környezeti hatásoktól, valamint az állatzavarásoktól, amire sajnos számítani lehetett a parkokban, ugyanis nem négy méteres betonkerítéssel körbezárt területekről van szó. Ráadásul az eszközök érzékelési karakterisztikája miatt minél nagyobb távolságot szeretnénk lefedni egy eszközpárral, annál nagyobb téves jelzési mennyiséggel kell számolnunk. Mivel a tervezés megkezdésénél még nem volt birtokunkban az összes genplan (helyszínrajz, előterv), csak feltételezni tudtuk, hogy lesznek olyan területek, ahol nem szabályos négyszög alakú telkekkel lesz dolgunk, hanem több törés, aszimmetria, vagy akár konkáv alakzatok is elfordulnak majd. Utólag kiderült, hogy ebben nem tévedtünk.
A fentiek alapján az infrasorompós alkalmazások mellett, gyakorlatilag szinte azonnal el kellett vetnünk a mikrohullámú megoldásokat is, hiszen jóllehet, hogy ezek az eszközök például az időjárás viszontagságait sokkal jobban tűrik, mint infravörös technológiát használó társaik, de az átfedéssel való telepítés és a „párna” karakterisztikájú érzékelési tér miatt még több eszközt kellett volna alkalmazni, mint az infrasorompók esetén, ez pedig már egyértelműen nem lett volna rentábilis. Sok helyszínen dolgozunk mikrohullámú technológiával, de vannak egyéb korlátai is, melyet megrendelőink sem értenek minden esetben. Ilyen például az, hogy minél messzebb kerülnek egymástól az eszközpárok tagjai, annál nagyobb ún. szabad sáv szükséges a nyomvonalak környezetében. De említhetnénk az elmaradhatatlan karbantartást is, ami ez esetben nem csak a technikai eszközökre, de a környezetre is vonatkozik. Olyan helyszíneken, ahol rendszeres a kertészeti karbantartás, minden kétség nélkül telepítünk mikrohullámú rendszereket, ahol azonban kis túlzással már nem „stadion jellegű” gyepszőnyegre kell számítani, ott ezeket nem szoktuk javasolni. Sejtettük, hogy egy napelempark üzemeltetőjét attól a pillanattól fogja érzékenyen érinteni a növényzet elburjánzása, ahonnan az már mérhetően befolyásolja a fotovoltaikus teljesítményt, ez pedig néhol lehet akár 40-50-60 centiméter magasság is. Ennek már a felétől is az átlag mikrohullámú sorompó igen tanácstalanná válik, rosszabb esetben pedig az állandó jelzésekre reagálva egyszerűen letilt.
Elvetettük tehát a különböző láthatatlan akadályokat és ráfordultunk a kerítésvédelmi technológiák témakörére, melyek itt szintén nem bizonyultak kielégítő megoldásoknak. Az ERANDO Kft. rengeteg ilyen rendszert telepített az évek során a legkülönbözőbb technológiákat felhasználva, tehát jól ismerjük a területet. A gondolatmenet kezdetekor próbáltunk nem elrugaszkodni a valóságtól, és nem elveszni a technológiák izgalmas részleteiben, hanem egyszerű, már-már triviális kérdéseket megfogalmazni. Mint ahogy a nevében is megtalálható, a kerítésvédelmi rendszerekhez nem árt egy kerítés. Ez volt az első probléma. Nem volt kielégítő mennyiségű információnk arról, hogy a telephelyek körül milyen típusú kerítések épülnek, ráadásul abban sem voltunk biztosak, hogy minden telephelyen ugyanaz lesz a megoldás. Vannak nagyon magas zavarvédettséggel rendelkező rendszerek, melyeket ismerünk. Ebből létezik olyan megoldás is, ami 2-3 méterenként telepített piezzo érzékelőkkel és fejlett kiértékelő elektronikával még a kerítések hullámzását (például szél hatására) is képes tolerálni, de mivel 60 helyszínről beszéltünk, ahol több esetben feltételezhetően jelentős vadmozgásra is lehet számítani, feltételeztük, hogy még az ilyen rendszerek sem tudták volna megoldani a feladatot jelentős mennyiségű téves riasztás nélkül. Léteznek különböző kábeles megoldások (optikai, koax, stb.), de ezek hatékonysága is nagyban függ a kerítés típusától és minőségétől. Elgondolkodtunk az egyes magas biztonsági szintű objektumoknál használatos speciális megoldásokon is, például a szögesdrótba integrált érzékelő szálakon, lépésérzékelőkön és egyéb műszakilag izgalmas ötleteken, azonban a fantáziának a rendelkezésre álló keretösszeg szabott határt.
Az intelligens videoanalitika a követendő út
Mit tegyünk tehát? Tudtuk, hogy az ügyfél igényeiben minimális kamerás megfigyelés is szerepelt, de ezzel a vonallal a kezdetekben nem foglalkoztunk a fizikai védelmi projektekben. Voltak projektjeink klasszikus erőművi környezetben, ahol hőkamerával kombinált okos megoldásokat alkalmaztunk, azonban ezeknél a feladatoknál és helyszíneknél jóval kevésbé volt megkötve a kezünk a felhasználható költségkeretet illetően. Ekkor döntöttünk úgy, hogy okosabb dolog a jövőbe nézni, mint a múltba révedve vizsgálni az előző munkáinkat, hiszen ez egy új feladat, mely új megoldást kíván, ez pedig az intelligens videoanalitika lett. Egy olyan megoldás kellett, amely egyértelműen képes különbséget tenni a mozgó aljnövényzet, a betévedő nyulak, egyéb vadállatok és a detektálni kívánt emberi tevékenységek között, mindezt megfizethető áron és végül, de nem utolsó sorban megfelelő módon távolról is menedzselhető módon. Utólag vizsgálva már egyértelmű, hogy a kérdésre az egyetlen válasz az intelligens, akár AI-t alkalmazó duális, azaz kombinált kamera- és szerveroldali analitikákban keresendő, melyekről (és a hozzájuk integrált egyéb megoldásokról) a későbbiekben még bővebben értekezünk a technológia leírását részletező cikkünkben.
Reméljük változatlanul számíthatunk megtisztelő figyelmükre.
Kenesei Kristóf
Erando Kft.
Kapcsolódó cikkek:
