A kínai dömpingáruk kockázatai – Hogyan válasszunk?

Matkó Csaba kiváló kollégánk arra vállalkozott, hogy a szakma egyik aktuális nagy kérdését, a kínai biztonságtechnikai tömegáruk piaci térfoglalásához való viszonyunkat veszi górcső alá, egyben rávilágít a rendszerek kiválasztása kapcsán a fogyasztók és a szakmát gyakorlók teendőire, felelősségére is. (Miközben sorait olvassuk tudatosodik bennünk egyúttal az is, hogy a megfelelő megoldások kiválasztásának cél adekvát eljárásai, persze messze nem csak a kínai technikákat érintően követendőek. A szerk.)

Matkó Csaba

Matkó Csaba

Hozzászoktunk, hogy mindent készen kapunk. Arcunkba tolják a fényképezőgéppel, Internet hozzáféréssel, minden közösségi oldal közvetlen hozzáférésével felszerelt telefont, az otthoni tv készülék lassan komplett média központtá válik, ahol egy nyomógombbal elérhető számunkra a családi fotóalbum, kedvenc lemezeink gyűjteménye, az időjárás akár az egész kontinensre vetítve, és talán még azt is megtudhatjuk melyik önjelölt trubadúr nyerte a legutóbbi Fahang-dalárda versenyt. Megvesszük és használjuk az eszközöket, szolgáltatásokat anélkül, hogy ténylegesen tisztában lennénk azzal, mit is engedünk be legintimebb szféránkba, magánéletünkbe.

De nem kell a magánéletre szűkíteni ezt a kört, fogyasztóként gondolkodás nélkül használjuk a számunkra tálcán felkínált, operációs rendszerrel, szövegszerkesztővel, kamerával és mikrofonnal felszerelt laptopot, melyen ezután bizalmas üzleti levelezésünket és legfontosabb üzleti adatbázisainkat tároljuk, habár nem tudjuk, hogy a rendszer hányféle módon gyűjt adatokat rólunk és tevékenységünkről, és ténylegesen ki az, aki egy csak általa ismert kiskapu használatával bármikor belepillanthat ezekbe az adatokba.

Hát miért lenne ez másként a biztonságtechnikában, vagy szűkebb értelemben az elektronikai vagyonvédelemben? A CCTV már régen nem „zárt láncú”, a felhő alapú alkalmazások pedig már alap szolgáltatásnak számítanak úgy a videó megfigyelő, mint a riasztórendszerek piacán. Ha egy rendszer távolról nem hozzáférhető, súlyos hendikeppel indul a vásárlók kegye iránti küzdelemben.

Lassan annyi a gyártó, mint égen a csillag, és ha mindegyiktől csak egy eszközt dobnánk be a Dunába, száraz lábbal átkelhetnénk Pestről Budára. A virtuális piacon gyakorlatilag mindent kínálnak az ajtóra szerelhető, szirénával ellátott biztonsági lánctól az integrált behatolás-, tűz-, beléptető stb. rendszerekig. Az Internet színre lépésével megjelentek a főként távol keleti gyökerű webshopok, melyek sok esetben csak a szállítási díj megfizetését kérve elküldik nekünk az áhított GPS/GPRS nyomkövetőt, a vezeték nélküli riasztórendszert vagy a GSM kommunikátorral szerelt PIR érzékelőt. A garanciával nincs gond, mert az egyébként sem létezik, bár a hibás, vagy út közben elveszett árura vannak ténylegesen működő megoldások, mint az ár visszafizetése, vagy új termék küldése ingyenesen.

Amikor a vagyonvédelemben dömping áruról vagy dömping árról beszélünk, ez szinte kivétel nélkül valamelyik távolkeleti, leginkább Kínai gyártóhoz kapcsolható. Mindannyian látjuk a Kínai gazdaság fantasztikus eredményeit, gazdasági fejlődését. Nyilvánvaló, hogy ez valamilyen szinten együtt jár a polgárok bizonyos rétegeinek vagyonosodásával is, és nem meglepő módon, ezek a polgárok megszerzett tulajdonukat szeretnék megtartani, belső keresletet teremtve a biztonságtechnikai termékek piacán. Ismerve a Kínai gazdaság felépítését, tisztában lehetünk vele, hogy az állam jelentős befektetőként (pl. China Electronics Technology Group) beszállt ebbe az iparágba, és mivel egy állam soha nem a rövid távú hasznon reményében cselekszik, gondolhatjuk, hogy befektetéseikben jelentős szerepet játszik a versenyképes ár kialakítása is. Ráadásul a 2019. május 4-i adatok szerint a Föld 7.5 milliárd lakosa közül 1.4 milliárd Kínai állampolgár, a legkülönbözőbb biztonság iránti igénnyel, vagyis a belső piacot a Kínai gyártóknak A-tól ZS-ig ki kell szolgálniuk, méghozzá számunkra elképzelhetetlen volumenben. Nem meglepő tehát, hogy a távol keleti gyártók nemzetközi szinten is átvették a vezetést, és az ASMAG magazin évente összeállított top 50-es listáját toronymagasan a Hikvision és a Dahua vezeti. Ez a hatalmas gyártói kapacitás, mely nem csak a példaként említett két legnagyobb cég sajátja, már csak a dinamika törvényei miatt is átlépte Kína határait, és termékei a már említett webshopok, de akár hazai forgalmazók útján Magyarországon is megjelentek. És mindezt a már említett stratégia gondolkodás és alacsony előállítási költségek miatt soha nem látott, olcsó árakon.

Külön kiemelném a mostanában oly divatos, akár Internetről rendelhető, vezeték nélküli okos otthon rendszereket, melyek az integrált vagyonvédelmi rendszerek kisebb, olcsóbb, egyszerűbb alternatívájaként szeretnék feltüntetni magukat – az ismert TV csatorna szlogenjével élve „minden, ami kell, és semmi, ami nem”. Nos, véleményem szerint ezeknél a kényelem/biztonság aránya már veszélyesen eltolódott a kényelem irányába. A csináld-magad telepítés már odáig fajult, hogy a rendszer teljesen önállóan kapcsolatba lép a kiszolgáló szerverrel, maximum az eszközök hozzáadásával kell foglalkozni, minden mást elvégez helyettünk a „nagy testvér”. Igaz, hogy olcsóbb, igaz, hogy a hozzá nem értő végfelhasználó számára is könnyen áttekinthető, de mivel a rendszer működése teljesen automatikus, gyakorlatilag semmilyen ráhatásunk nincs tényleges működésére. Ráadásul, ha a rendszer a védett objektum WiFi rendszerét használva kommunikál, komoly kockázatot jelent egy szándékolt áramkimaradás megjelenése, amikor egy másodperc alatt válik működésképtelenné a rendszer. Ha erre a körülményre felhívjuk a felhasználó figyelmét, és ajánlatot teszünk a helyi LAN hálózat szünetmentesítésére, a költségek máris meghaladták egy azonos kiépítésű professzionális rendszer beszerzési költségét.

Magam azon a véleményen vagyok, hogy ebben az értelemben is virágozzék minden virág, azonban meggyőződésem, hogy a biztonságtechnikában a vásárlónak nem azt az árut kell eladni, ami a polcon van, hanem amelyre a vásárlónak tényleges igényei alapján szüksége van. Ezért nem megkerülhető, segíteni a vásárlót a helyes döntés meghozatalába és a rendszer által ajánlott kényelmi szolgáltatások mellett világossá kell tenni a rendszer használatával járó kockázatokat és veszélyeket. Ebben a vonatkozásban a szakma hazai képviselőinek felelőssége óriási. Itt én nem csak az összeesküvés elméletek gyártói által előrevetített „úgyis mindent tudunk rólad” jellegű homályos fenyegetésekre, hanem a hagyományos értékesítést támogató szaktanácsadásra, a helyes, szükséges rendszerkomponensek szakszerű összeállítására és az esetleges problémák esetén megvalósított értékesítés utáni szolgáltatásokra, a szükséges garanciális és/vagy szerviz szolgáltatásokra gondolok.

Webshopokon, Interneten át megvalósított vásárlások esetében a vásárló a termék kiválasztásában magára van hagyva, és bár – jó esetben – rengeteg információt talál a kérdéses eszközökről, de a végső döntést, egy olyan kérdésben, mely közvetlenül befolyásolja családja és vagyona biztonságát, szakértő segítség nélkül, magányosan kell meghoznia.

A mi szakmai felelősségünk, hogy a biztonsági kérdésekben tájékozatlan leendő felhasználót a megfelelő információk feltárásával abba a helyzetbe hozzuk, hogy képes legyen a biztonság iránti igényeinek és természetesen anyagi lehetőségeinek leginkább megfelelő rendszer vagy szolgáltatás kiválasztására.

A végső döntés azonban a fogyasztók kezében van, akik a Mátrix című film nagyszerű hasonlatával élve eldönthetik, hogy a „piros” vagy a „kék” pirulát veszik be. A „piros” pirula szembesít a valós tényekkel, az élet durva valóságával, a biztonsági rendszerek kiválasztásával járó kockázattal és felelősséggel, azzal a ténnyel, hogy olyan eszközöket használunk, amelyeknek tényleges működéséről és képességeiről csak annyi információnk van, amennyit a gyártó hozzáférhetővé tett számunkra, míg a „kék” pirula a hamis biztonságérzet álmát adja, azzal a megnyugtató, ám nyilvánvalóan téves elképzeléssel, hogy az irányítás nálunk van, mindent tudunk a telepített berendezésekről, és senki nem használhatja azokat szándékunktól eltérő célokra.

Hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy minden vásárló megértse annak a gondolatnak az igazát, mely szerint „nem vagyok olyan gazdag, hogy silányabb termékeket vásároljak megbízhatatlan vagy ismeretlen szállítóktól”. Különösen, amikor a kérdés középpontjában szeretteink, vagy kemény munkával megszerzett tulajdonunk biztonsága áll.

Hozzászólások