Újszülöttek biometrikus azonosítása: lehetséges?

Alapvető feladat az újszülöttek megbízható azonosítása a születésüket követően, amihez kapcsolódó tévedéseknek esetenkénti súlyos következményei sem ismeretlenek. Vannak régiók, országok ahol különösen is sok probléma tapasztalható.

Brazíliában a szülészeti osztályok zsúfoltsága miatt gyakori csecsemő csere, vagy a gyermekrablás, de további probléma az illegális örökbefogadás is. Ugyan próbálják fokozni az anyák ujjlenyomat ellenőrzését, de máig döntően az újszülöttek karkötős és bélyeges azonosítására támaszkodnak, amely nem ideális és könnyen hamisítható.

Ugyanakkor már régóta foglalkoznak biometrikus megoldásokkal is.

Történeti kitekintés

Kezdetben tenyér és talp lenyomatokat papírral és tintával készítettek, melyeket később az újszülött anyagához csatoltak az édesanyja ujjlenyomatával együtt. Azonban egy későbbi vizsgálat bebizonyította, hogy döntően az olvashatatlanságuk okán az ilyen módszerrel vett lenyomatok azonosításra nem használhatóak. Gyakori hiba volt a mintát levevő személy képzetlensége, a nem megfelelő anyagú tinta és papír, továbbá, hogy a kisgyermek völgy és árok lenyomatai a felnőtt emberéhez mérten töredék méretű, és ezáltal szinte olvashatatlan.

Forrás: ResearchGate

Forrás: ResearchGate

Egy 1965-ös vizsgálat bebizonyította, hogy a hagyományos tintás megoldás teljesen használhatatlan ilyen célokra.

A tintás nyomatok mellett próbálkoztak egyéb azonosítási módszerekkel is, de ezek vagy nem voltak elég hatékonyak (karkötő, kémiai jelzések), vagy túl lassúak és költségesek voltak (DNS alapú vizsgálat). Próbálkoztak továbbá retina szkenneléssel de ez a felnőttkeknél működő módszer egy kisgyermeknél nyilván nem alkalmazható, mert feltételezi az akaratos aktív közreműködést.

A későbbiekben világossá vált, hogy a tenyér-ujj és talp lenyomatait kéne használni. Ezeket a lenyomatok a 12-16 hétben már kialakulnak és nem is változnak az ember élete alatt. Azonban egy felnőt embernek elég az ujjlenyomatáról egy 500dpi felbontású kép, addig egy kisgyermeknek közel 1500dpi felbontás szükséges az apró méret miatt.

Az új módszer

Az új kifejlesztett módszer a babák talplenyomatán alapul. Kezdetben meglévő rendszereket teszteltek 250-500dpi között, de egyik sem hozott megfelelő eredményt. A későbbiekben felmentek 1200-2400dpi-re és itt már értékelhető eredményt kaptak, de a módszerrel az volt a baj,, hogy nagyon lassan működött, majdnem 2 perc kellett a felvétel elkészítéséhez. A képet a legkisebb elmozdulás is tönkretette és egy kisgyermek nem igazán tud 2 percig mozdulatlan maradni.

Az új fejlesztésű érzékelő egy 8 MP-s szenzor, amely 1400dpi felbontású és 35-45mm-es képet készít, amely már gyorsabban készül el és értékelhető eredményt mutat. a Hatékonyság bizonyítása érdekében 106 újszülöttön végezték el a teszteket az első 24, és 48 órában, 83%-os eredményességgel. Ez különösen jó eredmény annak figyelembe vételével, hogy az újszülöttek persze nem képesek kezük, és talpuk tudatos nyitva tartására.

Optikai érzékelő 35 mm × 45 mm rögzítési területtel és hozzávetőleges 1400d pi felbontással Forrás: sciteppress.org

Optikai érzékelő 35 mm × 45 mm rögzítési területtel és hozzávetőleges 1400d pi felbontással
Forrás: sciteppress.org

A megoldás mindenképpen jelentősen előremutató, hiszen a tintás alapú azonosítás hatékonysága maximum 20%-os volt.

Arról nem számolt be a cikk, hogy mi a helyzet a módszer gyakorlati kiterjedtebb alkalmazásával.

Forrás: Newborn Biometric Identification: Can it bi done? Daniel Weingaertner, Olga Regina Pereira Bellon and Luciano Silva Department of Informatics, Universidade Federal do Paran´a, Curitiba, Brasil

Hozzászólások