Totális megfigyelés, versus – járványkezelés. Hol vannak a határok?

A koronavírus-járvány megfékezésére minden eddiginél szofisztikáltabb technológiai megoldásokat vetnek be világszerte. Nem mindegy azonban, hogy a személyes adatokat anonimizálva, szigorúan a járvány megfékezése érdekében használják fel, vagy a demokráciák is előveszik a totális megfigyelést alkalmazó országok megoldásait.

Forrás: Getty Images Hungary

Forrás: Getty Images Hungary

Adatbiztonság és egészségbiztonság

Kína például évek élen jár digitális diktatúra építésében, az ázsiai ország egyedülálló módon gyűjt adatokat a lakosairól mintegy 200 millió biztonsági kamera és a széleskörűen alkalmazott arcfelismerő rendszerek segítségével. Emellett egyfajta pontozási rendszert is kialakítottak, ami viselkedésük alapján osztályozza a polgárok megbízhatóságát.

Ugyanakkor nemcsak autoriter államokban fordul elő erős megfigyelés, Izraelben például egy a terrorizmus felderítésére kifejlesztett szoftverrel figyelik a járvány alatt az emberek mozgását; Dél-Koreában pedig telefonos GPS-adatok, biztonsági kamerafelvételek és bankkártyás tranzakciók figyelésével kiegészítve igyekeztek elejét venni a koronavírus terjedésének. És akkor még nem beszéltünk az olyan disztópikus megoldásokról, mint a szingapúri droid, ami a karanténszabályok betartására figyelmezteti a lakosságot.

Ráadásul úgy tűnik, hogy az innovatív megfigyelési módszereket alkalmazó országok jóval sikeresebben kezelték a koronavírus-járványt, mint más államok – például Olaszország –, ami komoly kérdéseket vet fel a jövőre nézve.

A regisztrált koronavírusos esetek számának alakulása Dél-Koreában, Izraelben és Olaszországban. Forrás: Our World in Data

A regisztrált koronavírusos esetek számának alakulása Dél-Koreában, Izraelben és Olaszországban.
Forrás: Our World in Data

Sok szakértő hívta fel rá a figyelmet az utóbbi hetekben , hogy a mostani járvány újabb érvet adhat azok kezébe, akik a biztonságot a személyes adatok védelme elé helyeznék. A téma utoljára talán a szeptember 11-i terrortámadások után volt ennyire előtérben. Ma már köztudott, hogy a nemzetbiztonsági alapon megszerzett adatokat nem csak a terrorizmus elleni harchoz használják fel és a kormányok ilyen irányú törekvése a jövőben fel is erősödhet és az így megszerzett jogokból jó eséllyel már a későbbiekben sem fognak engedni.

Az aranyközépút – a decentralizált nyomkövetés

Ha a megfigyelések invazívabb formái normalizálódnak egy ilyen rendkívüli helyzetben, ahhoz a társadalom elég gyorsan hozzászokhat és a mindennapok részévé válhatnak – közölte a Noizz megkeresésére Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet jogásza. Ez viszont részben a magánszféra feladását jelentené. Persze sok minden függ attól, hogy milyen technológiákat alkalmaznak – tette hozzá.

Remport szerint ugyanis léteznek technológiák, amelyek kevésbé látnak bele a privátszféránkba, ugyanakkor alkalmasak például kontaktkutatásra. Azért is pártoljuk, hogy a kevésbé invazív technológiákat alkalmazzák, így például a decentralizált elven működő appokat, mert ezek nem sértik a magánszférát.

Ezzel szemben például az egyénre szabott telefonos nyomkövetés vagy az arcfelismerő rendszerek használata kifejezetten veszélyes adatvédelmi szempontból, ezért érdemes előre gondolkodni, szem előtt tartva, hogy melyik technológiai megoldásokat szeretnénk, hogy hosszútávon velünk maradnának” – mondta el a jogvédő szervezet szakembere, aki egy példát is megemlített.

„A decentralizált nyomkövetés alatt értjük, amikor egy, a telefonra telepített applikáció bluetoothon keresztül érzékeli a környezetében lévő telefonokat egy véletlenszerűen generált azonosító alapján, ergo az applikáció nem kezel személyes adatot. Az app emellett regisztrálja a közelében lévő többi telefon azonosítóját és ha valakit koronavírussal diagnosztizálnak, akkor a felhasználó választhat, hogy feltölti-e ezt az információt egy központi rendszerbe.

A központi rendszer minden felhasználónak átküldi a fertőzött kódját, így ha a telefonunk azt érzékeli, hogy egy fertőzött személy tartózkodott a közelünkben, akkor jelez, hogy menjünk el teszteltetni – ez 14 napon belül történik meg, ezt követően törlődnek a naplózott azonosítószámok. A rendszer azért decentralizált, mert nem történik adatkezelés semmilyen központi adatbázisban, így az egyének telefonjain listázódik, hogy ki kivel találkozott” – magyarázta Remport.

A magyar módszeren is lehetne még csiszolni

A TASZ szakembere szerint a kontaktkutatás mellet a karanténszabályok betartatása a másik cél, amire az applikációk alkalmasak. Ennek megfelelően, nemrég Magyarországon hoztak is egy rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy a hatósági karanténban lévők helyzetét egy telefonos applikációval ellenőrizzék. Ez gyakorlatilag azt váltaná ki, hogy a rendőröknek naponta be kelljen kopogtatniuk a hatósági karanténban lévőkhöz, hogy tényleg ott vannak-e. Hozzátette, hogy az önkéntes alap mindenképp megnyugtató a magyar módszerrel kapcsolatban.

„Az itthon alkalmazott applikáció az érintettek mozgását figyelné a cellainformációk alapján, illetve a felhasználóknak ezen keresztül vélhetőleg fotóval kellene igazolnia, hogy tényleg a karanténban tartózkodnak-e. Legalábbis nem igazán lehet másra következtetni abból a megfogalmazásból, hogy a karanténba helyezettek az ellenőrzés keretében kötelesek »a szoftverrel a rendőrség által előírt műveletet elvégezni«” – mondta Remport az itthon alkalmazott programról.

Ugyanakkor úgy látja, párhuzamosan a kettő biztonsági előírásra nincsen szükség, ha ugyanis azt kérjük valakitől, hogy szelfit készítsen, erre hagyni kellene neki egy időintervallumot – mondjuk 10 percet –, mielőtt a rendőrség személyesen is keresi vagy telefonál neki, hiszen nem biztos, hogy éppen megfelelő pillanatban érkezik a kérés. Ennyi idő alatt azonban akár az utcáról is haza lehet érni, ha valaki megszegte a karantént.

”Ha pedig valaki olyan távol ment az otthonától, hogy 10 perc alatt se ér haza, azt már – minden pontatlansága ellenére – a cellainformációk alapján is biztonsággal érzékelni lehet. Az pedig, hogy minden nap szelfiket kell küldeni a hatóság részére, azért egy elég erős beavatkozás a magánszférába” – mutatott rá.

Remport egy lehetséges alternatívát is felvázolt arra az esetre, ha a hatóság mindenképp szeretne egy plusz információt beépíteni a rendszerbe: ”Adhatnának egy hivatalos QR-kódot a karanténban lévőknek, és amikor az első alkalommal kiszállnak ellenőrizni a hatósági karantént jelző piros matricát, akkor azt is ellenőrizhetnék, hogy ki tette-e a lakásban a QR-kódot. Onnantól kezdve pedig kapna egy értesítést, hogy mondjuk 10 percen belül olvassa be ezt a kódot, ha pedig a rendőrségnek ezek után is kételyei lennének afelől, hogy biztos az érintett kezeli-e a telefont, akkor fel is hívhatják. Ezek a megoldások együtt jobban tiszteletben tartják a magánszférát, mint a kötelező szelfizés, de ugyanúgy biztonságot jelentenek a visszaélésekkel szemben” – zárta gondolatát.

Forrás: noizz.hu

Ui. Számos cikk foglalkozik a Covid védekezés legkülönbözőbb – a szakmát is érintő – módszereivel, újításaival, fejlesztéseivel, ugyanakkor gondolom abban egyetérthetünk, hogy az eredményes védekezés egyik alapfeltétele, a fertőzés terjedéséhez kapcsolódó és rendelkezésre álló adatok (regionális- országos) naprakész nyilvánossága. Belátható ugyanis, hogy az alkalmazható módszerek megválasztása alapvetően kellene függjön a tényleges helyzettől (térben és időben). Hát ebben azért még vastag teendők mutatkoznak és akkor még finoman fogalmaztunk. Lásd. épp napjainkban a főváros – kormány vitát, a budapesti átfertőzöttség ügyében. A szerk.

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások