Arcfelismerő megoldások a reptereken. Mi izgatja jobban az utasokat: a sorban állás, vagy a személyiségi jogaik?

Az arcfelismerés nem lesz „sorellenes” csodaszer. Képes lehet azonosítani egy adott személyt, de a csomagját már nem fogja átvilágítani/ellenőrizni. Nem fogja csökkenteni a beszállásra várakozók sorát. A technológiai megoldások közül   mi eddig többet is ismertettünk, közülük is  egyet épp a minap híreinkben.

Arcfelismerő megoldások a reptereken. Mi izgatja jobban az utasokat: a sorban állás, vagy a személyiségi jogaik? Forrás: https://www.economist.com/blogs/gulliver/2017/03/my-face-my-passport
A japán kormány két tokiói reptéren folytat tesztüzemet 2014 óta, melyek célja az arcfelismerő technológiák hatékonyságának felmérése. Reményeik szerint, a 2020-as Olimpiára már teljes gőzzel üzemelhetnek a kiválasztott rendszerek. Franciaországban, a Groupe ADP (a Charles De Gaulle reptér üzemeltetője) hasonló rendszereket kezdett tesztelni idén februárban. A 2015-ös terrortámadások után megszigorított biztonsági szabályok következtében megduplázódtak (az addig sem kicsiny) sorok a reptéren. Az ADP abban reménykedik, hogy a „sormizéria” enyhülhet az új technológiáknak hála. Kanadában és az amszterdami Schiphol reptéren is készek bevetni az arcfelismerő rendszereket az idén.

Ausztrália, egy ambiciózus, 2015-ben indított terv keretében, 90%-ban automatizálni kívánja az utasellenőrzést 2020-ig. A projektre kb. 72M USD-t (kb. 21 Mrd Ft) szántak.  A Brisbane Repülőtéren nem rég üzembe helyezett új rendszer lehetőséget biztosít egy egyszeri biometrikus check-inre, melyet követően az utast már nem ellenőrzik.

Mennyire gyorsítja a beszállást és segíti a biztonságot ?

Az igazsághoz azért az is hozzá tartozik, hogy voltak hasonlatos  próbálkozások a múltban, melyek kudarccal végződtek. 2012-ben – épp Japánban – függesztették fel a rendszert, mert az esetek 18%-ában nem tudta megfelelően azonosítani az utasokat. Igaz, azóta a technológia sokat fejlődött. Mindazonáltal, az arcfelismerés nem lesz „sorellenes” csodaszer. Képes lehet azonosítani egy adott személyt, de a csomagját már nem fogja átvilágítani/ellenőrizni. Nem fogja csökkenteni a beszállásra várakozók sorát, vagy ügyesebbé tenni azon utasokat, akik számára nehézséget okoz gyorsan elhelyezni a kabinpoggyászukat a fejük felett és így feltartják utastársaikat. (Egyébiránt, bárki, aki már kipróbált egy ilyen arcfelismerő bódét, az megerősítheti, hogy csak minimális időt takarított meg.)

Az utasokban felmerülhet két további gondolat is. Az első, hogy az arcfelismerő rendszerek nem annyira a sorbanállási időt csökkentik, mint inkább a repterek – humán erőforrást érintő – biztonsági kiadásait. Ennek persze van egy olyan vonzata is, hogy „mi van, ha” elszabadul a pokol egy reptéren? Ki áll helyt majd akkor?

Személyiségi jogi kérdések

A másik a személyiségi jogok kérdése. Köteles e  az utas hozzájárulni, hogy az adatait rögzítsék, megosszák más repterekkel, bevándorlási hivatalokkal? Egyesek szerint, nem igazán ellenőrizhető, hogy milyen adatok kerülnek rögzítésre egy arcfelismerő állomáson („bódéban”), szemben a hagyományos biztonsági átvizsgálási megoldásokkal. Az utasok joggal tehetik fel a kérdést: hozzájuthatnak-e adataikhoz üzleti vállalkozások, hackerek, lelkiismeretlen állami szervek? Nem mintha az utazóközönségnek lehetne választása. Mint a kibontakozó „Big Data Korszak” számos egyéb aspektusa esetén, az esetleges kényelem ára itt is a személyiségi jogok csorbulása lehet.

Forrás: https://www.economist.com/blogs/gulliver/2017/03/my-face-my-passport

Kapcsolódó cikkek:
A világ leggyorsabb arcfelismerő megoldása a Suprema kínálatában
Díjazták a NEC NeoFace arcfelismerő megoldását
Így vágjuk át az arcfelismerő rendszereket?
A Facebook arcfelismerő algoritmusa és az adatvédelem

Hozzászólások