A videorendszerek jövője a beléptetéstechnika szemüvegén keresztül (Fórum a videorendszerek jövőjéről)

Idén márciusi vitaindító cikkünkben Laczkó Gábor az Aspectis szakértője adta közre azt a véleményét miszerint a videorendszerek a jövőben képesek lesznek kiszorítani a piacról az elektronikus vagyonvédelem más területeinek megoldásait. A témában a továbbiakban a behatolás és tűzvédelem szakértőinek hozzászólásait olvashattuk. Most Pintér Andrásnak a Seawing Kft ügyvezetőjének a gondolatait adjuk közre a beléptetéstechnika nézőpontján keresztül.

Pintér  András

Pintér András

„A videórendszerek fejlődése és csápjainak átnyúlása egyéb biztonságtechnikai rendszerek irányába jól látható folyamat, de ez a folyamat nem egyirányú, ami az egyik rendszer másik által történő kiszorítását jelenti, hanem inkább összefonódás.”

vitaindító témát inverz logikával megközelítve, nem kérdéses a hagyományos videómegfigyelő rendszerek kiszorulása az intelligens videómegfigyelő rendszerekkel szemben, ahogy tényként kezelhető a „hagyományos” megfigyeléstől eltérő funkciók bővülő sokasága is. A videómegfigyelő rendszerek elemeként egyre gyakrabban találkozhatunk olyan funkciókkal, amelyek messze túlmutatnak a tradicionális CCTV rendszer feladatain. Beszélhetünk arról, hogy számoljuk meg egy kereskedelmi egységbe érkező látogatók számát, és határozzuk meg átlagéletkorukat, vagy feszítsünk ki egy virtuális botlódrótot behatolásjelzés céljából a raktár körül, vagy keressünk meg valakit az archív felvételeken a ruházata színe alapján videóanalízis segítségével. A lehetőségek száma közel végtelen. A technológia áradat által létrehozott kavalkád sokszor lenyűgöz, de egyben óvatossá is tesz, ha előrejelzésekbe kellene bocsátkoznom. A vita kedvért azonban megpróbálom a jövőkutató szerepébe helyezni magam.

Technikai lehetőségek

Kezdeném a mondanivalóm könnyebbik felével, azzal, hogy részben egyetértek. Technológiai oldalról nézve nem látom akadályát, hogy egy videórendszer keretein belül megvalósuljon a beléptető rendszer is, tekintettel arra, hogy egy beleptető rendszert – megfelelő analitikai kiegészítésekkel – akár ma is felépíthetünk kamerák segítségével. Amennyiben a kamera az azonosítás eszköze, először a már széles körben elterjedt rendszámfelismerés, vagy a QR kód jut eszembe. A közvetlen személyazonosítás esetén azonban az arcfelismerés, vagy az íriszolvasó jelenik meg előttem, mint a biometrikus azonosítás egy-egy formája. Persze a lehetőségek itt nem érnek véget, de talán ezek a legelérhetőbb, kamerát is használó azonosítási eljárások. Nem részletezném a rendszámfelismerésben rejlő lehetőségeket, mert az ma már a mindenapjaink részévé vált. A QR kód használat jelenleg inkább a nagyobb tömegek gördülékeny és költséghatékony beléptetésére fokuszál, ahol egy gyors azonosításra van szükség, és csak egy alkalomra szóló be (ki) lépésről beszélünk. Állandó belépőként való használata azonban komoly kockázatot jelent, amennyiben fix QR kóddal dolgozunk. Természetesen, ha a QR kód hordozója (mondjuk egy mobiltelefon) egy rendszerben képes percenként változó QR kód megjelenítésére egy központ szerverrel szinkronban, már meg is oldottuk a másolhatóság problémáját. De nyargaljunk át a biometrikus azonosításra. Rögtön felmerül a kérdés, hogy a rendszer hány belépési kísérletet engedélyez félreazonosítással, vagy mekkora valószínűséggel fordulhat elő, hogy nem sikerül a belépésre jogosultat azonosítania. A termékadatlapok jellemzően FAR (false acceptance rate), FRR (false recognition rate) mutatókkal adják meg egy biometrikus azonosítás megbízhatóságát. Ebből a szempontból az emberi írisz olyan jellemzőkkel bír, hogy a jelenlegi technikai lehetőségeknek megfelelő eszközök használatával a téves azonosítás esélye kisebb lehet, mint 1 az 1 500 000-hoz. Ezzel messze a legjobb a jelenleg használt biometrikus eljárások között. Amennyiben a kényelmi faktorokat vesszük elő, akkor sem kell aggódnunk, az IOM (Iris On the Move) technológia segítségével kevesebb, mint egy másodperc alatt megtörténhet a mozgásban lévő ember azonosítása az írisz analízisével, akár szemüveget viselő ember esetében is. Figyelembe véve az egyre nagyobb dinamika-tartománnyal, érzékenységgel, felbontással rendelkező kamerákat, vagy akár a multispektrális érzékelés területén elért eredményeket, újabb, megbízhatóbb, még gyorsabb és pontosabb eljárások kerülhetnek előtérbe.

Rendszerszemlélet

Felmerül bennem azonban egy rendszerszemléleti kérdés is, elindulva egy egyszerű példán. Egy ajtó mellé telepített szem magasságban lévő kamera – hogy a vele szemben megállók arcát a lehető legjobban láthassa – beágyazott arcfelismerő szoftverrel a beléptető rendszerbe integrálva egy komplex beléptető megoldás része lehet. Tulajdonképpen a képalkotás és videoanalitika vívmányára építve egy biometrikus azonosítással történő beléptetésről van szó, másrészről felhasználtunk egy videómegfigyelő rendszerekben is használatos kamerát egy beléptető rendszerben. Ez a kamera lehet azonban egy videómegfigyelő rendszer egy eleme, ami a beléptetési feladatokat is ellátja. Hol kezdődik a beleptető, és a hol a videómegfigyelő rendszer? Úgy gondolom, hogy a felhasználás célja a döntő. A különböző biztonsági rendszerek közötti határvonalak azonban egyre jobban elmosódnak az integrációs trendeknek köszönhetően. Arcfelismerés azonban nem csak egy dedikált kamerával történhet, számos gyártó készít céleszközt, amelyben valahol ott lapul egy kamera. Persze a jogalkotó segíthet abban, hogy ne kelljen gondolkodnunk melyik lehet a jobb megoldás. Nem szeretnék jogászkodni a „GDPR korszak” hajnalán (Lackó Gábort idézve), így kérem az olvasót, hogy most bocsásson meg nekem, amiért a boncolgatás eme szakaszát elvarratlanul hagyom. A rendszerszemléleti oldalt fejtegetve azonban a jövőt illetően inkább egy integrált biztonságtechnikai megoldást képzelek el, amelyben szükség szerint a beléptetési, vagyonvédelmi, életvédelmi, megfigyelési funkciók különböző hangsúllyal a felhasználó igényeihez vannak igazítva elmosódó határfelülettel.

Kifordítva

Vegyünk elő egy zsebünkben lévő mobiltelefont. Egy kis rugalmassággal kezelve a fogalmakat, egy mini videómegfigyelő rendszert tartunk a kezünkben (kamera, DVR, monitor egy készülékben). Tovább kalandozva, megfelelő szoftver kiegészítésekkel, telefonunk egy beléptető kártya is egyben. QR kódot megjelenítve a képernyőn, helyettesíthetünk egy papír beléptető kártyát. (Tiszteletben tartva a képalkotás témakörét az NFC chip illetve a Bluetooth adta beléptetési lehetőségekről most nem beszélünk.) Azért, hogy a nálunk lévő videómegfigyelőnek kinevezett kütyünk ne maradjon beléptető feladat nélkül, egy számítógép képernyőjén lévő QR kód beolvasásával kezdetét veheti egy autentikációs folyamat, amelynek eredményeként beléphetünk egy IT környezetbe. Készülékünk kameráját egy ajtó mellé kirakott kódra irányítva az ajtót is nyithatjuk megfelelő kiszolgáló infrastruktúra megléte esetén, vagy hasonló módon használati engedélyt kaphatunk korlátozott használat alatt álló eszközhöz. Visszatérhetünk persze a biometrikus példákhoz is, hiszen a beépített kamera szintén lehetőséget ad (elhanyagolva a gyakran használt kapacitív ujjlenyomat azonosítás jelenlétét) a beléptetésre. A mobiltelefon a beépített kamerája segítségével ma már akár egy komplex vagyon- és életvédelmi rendszer része lehet.

Kényelem és biztonság

A beleptető rendszerek fejlesztését az egymást kísérő kényelem és biztonság kettősségének megléte jellemzi. Ez a két dolog persze külön utakon szeret járni. Minél biztonságosabb rendszert szeretnénk, általában annál több kényelmetlenséggel kell szembenéznünk. Mit hoznak, hozhatnak a kamerák ezen a fronton? Jelenthetnek kényelmet sok szempontból. Egy beléptető kártya az asztalon maradhat, vagy elveszhet, de a fejünket már nem hagyjuk el olyan könnyen. A kártyák kiadása, letiltása, az otthon maradt kártyák menedzsmentje, külön humán és anyagi erőforrást igényel. Ugyanakkor egy 98%-os arcfelismerés nem feltétlen elégíti ki a biztonsági igényeket, mint ahogy egy ellopott kártya sem. A kártyás azonosítás kiegészítve a biometrikus azonosítással jelentős mértékben fokozhatja a biztonságot, csökkentve a kockázatát az ellopott kártyával való visszaélésnek, és egyben az arcfelismerésben rejlő bizonytalanság is elhalványul. A korábban említett IOM azonban átlép ezeken a korlátokon. Egy korlátot azonban ma még biztos nem, ez pedig az ár.

A jövő

Amennyiben a beleptető rendszer közös jövőjét szeretnénk megállapítani, nem korlátozhatjuk elképzeléseinket ezen területek fejlődési folyamataira. Ray Kurzweil, a Google Engineering igazgatója jól ismert jövőkutatónak számít az igazán nagy pontosságú előrejelzéseinek köszönhetően. Az 1990-es évek óta 147 előrejelzést publikált, melyből 86 százalékos pontossági arányt ért el! Kurzweil szerint a legtöbb hosszú távú előrejelzés, melyek technikailag kivitelezhetőnek látszanak, drasztikusan alábecsülik a jövőbeni fejlesztések erejét, mivel azok a történelem “lineáris intuitív” nézetén alapulnak, nem pedig az “exponenciális történelmi” nézeten. Egyik jóslata szerint a 2030-as években az emberi agy képes lesz csatlakozni a felhőhöz, lehetővé téve e-mailek és fotók közvetlen elküldését az agyba, továbbá gondolataink, emlékeink elmentése is lehetséges lesz. Ez a technológia nanobot-okon – apró robotok DNS-szálakból – keresztül válik valósággá agyunk kapillárisaiban közlekedve. Másik figyelemre méltó víziója szerint a mesterséges intelligencia 2029 körül fog eljutni az emberi szintre. Úgy gondolja, hogy 2045-re megtöbbszörözhetjük civilizációnk intelligenciáját a jelenlegi milliárdszorosára.

Folytatva a kapott témakört saját gondolatmenetem szerint: szükségünk lesz-e videómegfigyelésen vagy RFID azonosításon alapuló beléptetésre, ha a nanobot-ok segítségével kommunikálunk beágyazva akár a látóidegeken keresztül érkező információkat? A videórendszerek fejlődése és csápjainak átnyúlása egyéb biztonságtechnikai rendszerek irányába jól látható folyamat, de ez a folyamat nem egyirányú, ami az egyik rendszer másik által történő kiszorítását jelenti, hanem inkább összefonódás.

A biztonságtechnikai piac jövőjét meghatározó egyenlet sok ismeretlenes, amelynek csak egy együtthatója egy adott terület technológia lehetőségei. A jog, marketing és hit olyan tényezők, amelyek külön-külön is képesek irányváltásokat előidézni a különböző trendekben, így a biztonságtechnikai rendszerek közös jövője megjósolhatatlan.

Pintér András

Kapcsolódó cikkek: