CCTV kiskáté II.- A kulcsfontosságú elemek „belső hármasa”

A CCTV rendszerek – az egy kamera egy monitor összeállítástól a napjaink összes technikai újdonságát felvonultató video rendszerekig – alapjában véve három összetevő részre bonthatók : 1. Optikai képátalakítás elektronikus jellé videokamerával, 2. A képek eljuttatása a rendeltetési helyükre, 3. Az érkező képek kezelése.

Forrás: Alarmdirekt Kft

Forrás: Alarmdirekt Kft

Nem keveset töprengtünk azon, hogy a CCTV Kiskáté cikksorozatot érdemes e közreadjuk, hiszen a tárgyalt témák többsége, nyilván evidencia egy felkészült telepítő számára. Tekintettel azonban arra, hogy reményeink szerint portálunkat széles körben olvassák a CCTV rendszereket alkalmazó végfelhasználók is, mégis a közlés mellett döntöttünk és reméljük, hogy helyesen. A szerk.

1. Optikai kép átalakítás videokamerával

Kezdjük az alap kamerával. A kamerában a képátalakító chip a látható és az infravörös képeket elektromos jellé alakítja. Ehhez azonban szükség van egy olyan optikára, amely a chip felszínén fókuszált képet hoz létre. Válasszuk ki úgy a lencserendszer mm-ben vett fókusztávolságát, hogy a látómező megfeleljen a Működési Követelményekben rögzített látómezőnek és a szükséges felbontásnak. Ne feledjük, a képek készítéséhez sok egyéb mellett fény szükséges. A kameratípustól függően látható, vagy infravörös, képalkotásról beszélünk de mindkettőhöz a megkívánt fénymennyiségre szükség lesz.. Nincs tisztességes kép elegendő fény nélkül.

Miután befejeztük ezeket az alapvető lépéseket, gondoskodni kell a kamera és a lencse szennyeződés és időjárás elleni védelméről. Ezt a célt szolgálják a védőházak, amelyek rögzítését és irányban tartását fali vagy oszlopra szerelt konzolokra bízzák. Ezek a konzolok manuálisan állítható gömbcsuklóval teszik lehetővé az irány korrigálását és a stabil, rezgésmentes célratartást. Ha távolról irányítani kell a kamera tájolását, akkor a konzol és a kamera közé egy motoros pan / tilt egységet adnak hozzá. A mozgató egység számára kódolva telemetrikus mozgatóparancsokat küldünk, amelyek dekódolásához és az egység számára értelmezhető feszültségek előállításához, helyszíni telemetrikus vevőkészülékre van szükség. Ezeknek az elemeknek a kombinációja egy évtizede PTZ dóm egységek formájában is hozzáférhető, egyedi összeállításnak csak egyedi igények ( nagy súlyú fényforrások, zoom optikák, különleges kamerák hozzáadása stb. ) kielégítésére van létjogosultsága Az ilyen igényeket szolgáló PTZ kamerák azonban általában nem kaphatók kereskedelmi forgalomban.

A képek megszerzése után lépjünk a következő részre: hogyan továbbítjuk a jeleket A – ból B – be, vagy akár a távoli C – be vagy D – be is.

2. “Jelátvitel” avagy képek küldése a rendeltetési helyre

Az elektronikus kamera videokimenete a következő szabványokat követi:

  • kompozit analóg jel (1 V csúcs csúcs, CCIR, PAL)
  • IP video (Internet Protocol) TCP / IP vagy UDP multicastként
  • HD-SDI, nagyfelbontású – soros digitális interfész.
Forrás: ifsecglobal

Forrás: ifsecglobal

CCTV átviteli lehetőségek

Legegyszerűbb esetben mindhárom jeltípus továbbítható koaxiális kábelen. Mindig győződjünk meg a technikai követelmények és lehetőségek egyezéséről, különösen a megengedhető kábelhosszak és csatornaszámok kérdésében.
A száloptikás kábelek költségesebbek ugyan, de a nagyobb sávszélesség és az alacsony veszteségek miatt nagy csatornaszám esetén alkalmazása rentábilis lehet.
Réz alapú kábelt, az UTP (árnyékolatlan csavart érpár), elnevezéssel általánosan használják az IP világban. A szimmetrikus “balun” transzformátoros interfészekkel az ilyen “Cat-5” és telefonkábelek analóg videót is hordozhatnak.
A közüzemi kábeles infrastruktúra használata szélessávú internetes szolgáltatások számára is életképes lehet – pl. az IP videó esetében – , előfizetés függő, sávszélesség szabályozással.

A kábelek alternatívája a vezeték nélküli átvitel. Ezek közé tartoznak a dedikált és engedéllyel rendelkező mikrohullámú összeköttetések rálátás esetén, licencmentes mikrohullámok a rövidebb távolságokon, vagy az alábbi típusú WiFi-kapcsolatok közül néhány:

  • A mobil adatátviteli szolgáltatások, mint például a 3G és a GPRS, videókat is továbbíthatnak, a korlátozott sávszélesség és szolgáltatási lefedettség ellenére.
  • A 4G bevezetése javíthatja a lehetőségeket.

3. A beérkező képek kezelése

A leggyakoribb esetben több videó jel érkezik a CCTV vezérlő és felügyeleti pontra. Ahhoz, hogy minden képet a megfelelő helyre továbbítsunk valamilyen kapcsoló eszköz szükséges. Az videokapcsolók lehetnek asztali “8 bemenet , 1 kimenet” analóg kapcsolók, vagy nagy és drága “128-in, 32-out” video mátrixok.

Gyakran előfordul, hogy a képek digitalizálva érkeznek, vagy beérkezésük után közvetlenül digitalizálják őket. Ezek szoftveresen kapcsolhatók olyan eszközökben mint például egy DVR / NVR (digitális / hálózati videorögzítő), amit néha “virtuális mátrixnak” is neveznek. A bejövő jelek gyakran ANPR (automatikus rendszám-felismerés) vagy VCA (videó tartalomelemzés) csomóponti gépekbe futnak. Akárhogyan is, kapcsolás és feldolgozás után a kimenetek általában két célállomásra mennek: kijelzőkre és felvevőkre. Az analóg jelek analóg bemenetű LCD vagy ritkán CRT (katódsugárcső) képernyőre jutnak. A feldolgozás első, második, vagy harmadik részében digitalizált videót a DVR, NVR, virtuális mátrix stb. eszközökön keresztül jelenítik meg.

Legyen analóg vagy digitális, a pan / tilt / zoom telemetrikus vezérlő jelek manuális esetben a CCTV operátor vezérlő billentyűzetéről származnak, vagy automatikusan, a riasztás esetére előre beállított helyekre mutatnak ( preset pozíciók ). A felvevők szinte univerzálisan digitálisak, így a médiafájlok exportálhatók, nyomtathatók, CD, DVD – re írhatók.

Most már látható, hogy hány eszköz vesz részt a CCTV rendszer képalkotásában a kamerába beeső fénytől a kezelő szemébe villanó monitor fényéig. Azonban, ha ezeket értelmezésekor a három alapvető egység alá rendezzük, sokkal áttekinthetőbbé és érthetőbbé válik.

Forrás: ifsecglobal.com

Fordította: Ecsedi Ákos

Kapcsolódó cikkek:

Írjon kommentet