Ujjnyomat-azonosítás gyakorlati alkalmazásai
A mindennapokban egyre több helyen alkalmaznak biometrikus azonosítást, főként ujjnyomat-azonosítást. A beléptetőrendszerektől kezdve a munkavédelmen át a számítógépek védelméig számos alkalmazási területe van a hétköznapokban a biometriának.
A biometria méri és rögzíti valakinek egyedi fizikai, testi jellemzőit, viselkedésbeli jellemvonásit, és ezeket azonosítás és hitelesítés céljára használja fel. A biometrikus felismerés alkalmazható
- személyazonosításra, amikor a rendszer azonosítja a személyt a rendelkezésére álló adatokból kikeresi az egyezőt,
- vagy ellenőrzésre, amikor a rendszer hitelesít valakit az előzőleg róla felvett és tárolt minta alapján.
A biometria nyújtotta lehetőségeket az élet számos területén kihasználhatjuk.
Páncéltermek, páncélszekrények, magas biztonságú objektumok
Ezen a területen a leginkább elterjedt a biometria alkalmazása, mivel ez az egyik legbiztonságosabb megoldás. A korszerű ujjnyomat-olvasókat nehéz kijátszani, mert felismerik, hogy élő ujjat helyeztek-e rájuk. A hagyományos kártyás vagy kódos beléptetőrendszerek esetében fennáll a veszélye, hogy ellopják a kártyát vagy kifigyelik a kódot. Tehát a hagyományos rendszerek nem személyt hanem (ellopott) kártyát vagy (kilesett) kódot azonosítanak.
Épületek, irodák
Irodaházakban a sok kártya okozhatja a gondot. Dolgozók folyamatos változása – új belépő vagy kilépő –, valamint az ideiglenes belépők – takarítók, karbantartók – miatt nehézkes ez a megoldás, nem is szólva az elhagyott kártyákról. Ezzel szemben a biometrikus beléptetőrendszer kényelmes, egyszerű megoldás, és kizár számos manipulációt, mint például a kártya odaadása másnak Az eszköz több kimenettel rendelkezik, így különböző ujjhoz különböző funkciót is rendelhetünk, például a mutatóujjunkat használjuk a ki- és belépéshez, a középső ujjunkkal kezelhetjük a riasztórendszert.
Fontos irodai alkalmazás még, hogy a biometrikus beléptetőrendszer is összekapcsolható a munkaidő-nyilvántartással.
Autók, pénz- és értékszállítók
A pénz- és értékszállító járművek védelmi rendszere is ötvözhető ezzel a technológiával. Megoldható például, hogy csak a jogosult személy vezetheti a járművet: először azonosítja magát a sofőr, majd csak utána indítható az autó. Előfordul, hogy kényszer hatása alatt kell beindítani a járművet. Az ilyen esetekre is van megoldás: különböző ujjakhoz különböző funkciót rendelhető, így második funkcióként a kényszer indítást meghatározhatjuk. A vezető normál esetben a megadott ujjával indítja az autót, de amennyiben kényszer hatása alatt kell ezt tennie, akkor másik, előre felprogramozott ujját használja. Hogy ez után mi történjen, arra több lehetőség is van. Például egyszerűen csak annyi, hogy az autó ugyan elindul, de emellett csendes vészjelzést küld a diszpécsernek, aki meghatározza az autó helyzetét, útvonalát, és értesíti rendőrséget. Ugyan ez a megoldás használható az autó rakterének nyitásához is, arra az esetre, ha az autót nem elvinni akarják, hanem a helyszínen kifosztani. A lehetőségek szinte végtelenek, az adott cégen, gyártón múlik, hogy milyen funkciót szeretne aktiválni támadás esetén.
A hagyományos személyautók védelmi rendszere is kiegészíthető ezzel a technológiával, hozzá köthető akár riasztó, akár immobiliser. Az autót csak a regisztrált felhasználók tudják indítani és használni.
Veszélyes munkagépek, eszközök, technológiák
A biometrikus azonosítás a munkavédelem területére is betört. Veszélyes technológiák esetén megoldható, hogy a gépeket, berendezéseket, járműveket csak az arra jogosult, képzett dolgozó használhassa. Így például az atomerőműben rendkívül fontos, hogy az egyes területekre csak a megfelelő képzésben részt vett dolgozók léphessenek be, vagy az adott munkagépet csak vizsgával rendelkező személy indíthassa el.
Őrjáratellenőrző-rendszer
Hatékonyan alkalmazható őrjáratellenőrző-rendszereknél is a biometria. Például. ahol az őrnek óránként körül kell járni az objektumban, általában nyomógombos vagy kártyás ellenőrzést használnak arra, hogy meggyőződjenek, valóban körbejárt-e. Ennek a technológiának az a hátránya, hogy nem lehet tudni, valóban az őr nyomta-e meg a gombot vagy húzta le a kártyát, esetleg a csoportos őrjáratnál valóban körbe ment-e mindenki vagy csak az egyik őr húzta le a többiek kártyáját.
Alkalmazás a felhasználók szemszögéből
Ha biometrikus rendszer bevezetése és alkalmazása mellett döntünk, hangsúlyt kell fordítani a felhasználói pszichológiára is. Ha a felhasználó nem örül a biometriai eszköznek, akkor azt valószínűleg nem is rendeltetésszerűen fogja használni, és ez az átlagnál nagyobb hibaarányt eredményezhet. Ezzel ellentétben, ha a felhasználó el van ragadtatva az eszköztől, nagy valószínűséggel be fogja tartani a használatára vonatkozó szabályokat, és így kisebb hibaszázalékot fogunk kapni. A két véglet között vannak azok, akiknek nincsenek előítéleteik, csak egyszerűen idegesebbek, vagy épp ellenkezőleg túl magabiztosak és, akiknek nehézséget okoz az eszköz használata. A telepítőnek arra kell törekednie, hogy minél jobban képzett és minél elégedettebb legyen a felhasználó a rendszer nyújtotta előnyökkel.
Ezért tehát a leendő felhasználókat:
- gondosan, sietség nélkül megfelelő és részletes oktatásban kell részesíteni a rendszer használatával kapcsolatban;
- regisztrációs folyamat során meg kell adni a lehetőséget a rendszerre vonatkozó általános kérdéseik feltevésére, azok megbeszélésére,
- olyan dokumentációval kell ellátni őket, amely kellő részletességű információt szolgáltat a rendszerről, és megfelelő utánakeresési lehetőséget foglal magában,
- mindezt a felhasználó számára kényelmes környezetben tegyük, ahol kérdéseit felteheti.
Annál fontosabb ez, minél nagyobb felhasználói bázist akarunk kezelni, mert annál nagyobb a szokatlan kívánalmak és félreértések lehetősége. Törekednünk kell tehát arra, hogy a rendszert érdekes és izgalmas kísérletté tegyük, ezzel párhuzamosan pedig minden felhasználó számára világosan meg kell fogalmazni a rendszer hasznosságát. Ha a legkisebb kétség is felmerül, a rendszer valószínűleg nem lesz sikeres. Ezért a felhasználónak kell a rendszer középpontjában állni és nem a technológiának.
A vállalat szemszögéből
Érdemes-e bevezetnünk a biometrikus eszközök használatát? Végiggondolva egy vállalat osztályait, kevés olyan hely van, ahol ne lehetne alkalmazni a biztonságos személyazonosság-ellenőrzést: pénzügy, kutatás, eladás, értékesítés. A mai gyakorlatban erősen támaszkodunk a jelszavakra és a PIN-kódokra.
Számos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:
- Vajon hány jelszót/kódot kell megjegyeznünk? (telefon, bankkártya, adóazonosító, TAJ-szám és még sok más)
- Milyen gyakran változnak ezek?
- Ezek közül még sohasem felejtettünk el egyet sem?
- Mi történik, ha ez bekövetkezik?
Mindenki számára ismerős kérdések. Ha végigmegyünk a vállalat termein, vajon hány számítógép előtt ül alkalmazott? Lezárják-e személyi számítógépüket, amikor távol vannak tőle akár csak egy percre is? A hosszadalmas bejelentkezési folyamat elijeszt ettől. Vannak, akik csak akkor gondolkoznak el ezen, ha már megtörtént a baj. A biometrikus bejelentkezési eljárás jelentősen leegyszerűsíti és felgyorsítja ezt a folyamatot.
A biometria gyógyír mindenfajta személyazonosítással kapcsolatos gondra, de nagy érdeklődésre számot tartó új technika napjaink eszköztárában, ha jól alkalmazzuk.
Forrás: Aspectis
Íriszazonosítás
Mindenkinek egyéni jellemzője az írisz rajzolata, ezen alapul az íriszazonosítás, mint biometrikus azonosítási módszer. Az íriszazonosítás biometrikus azonosításra használt matematikai mintafelismerési technika, amely során videoképet készítenek a szemről, és abból egyedi jellemzők alapján állítják össze az azonosításra szolgáló adatsort. Létezik egy másik, kevésbé elterjedt szemalapú technológia is, a retinaszkennelés.
Az íriszazonosítás során infravörös megvilágítás mellett készítenek képet kamerával a részletgazdag, bonyolult szerkezetű szivárványhártyáról. Majd digitálisan kódolt minták alapján, matematikai és statisztikai algoritmusokkal készíti el az íriszazonosító berendezés az egyénre jellemző adatsort. Utána azt összeveti az adatbázisában tárolt íriszadatokkal, és azonosítja az egyént. Ez a módszer az egyik legnagyobb a pontosságú azonosítás, gyakorlatilag egyértelműen képes megállapítani, hogy az egyén szerepel-e az adatbázisában. Az íriszazonosítás legfontosabb előnye a gyorsaság mellett a pontossága – a szivárványhártya stabilitásának köszönhetően –, mivel a szem belső, védett, mégis kívülről látható szervünk.
Számos ország használja az íriszt polgárai azonosítására. Sőt szerte a világon kényelmi okokból már több millióan szerepelnek egy íriszazonosítási rendszerben, amely segítségével útlevél nélkül átkelhetnek határokon.
Az íriszazonosítás alapjául szolgáló algoritmust John Daugman professzor (University of Cambridge Computer Laboratory) fejlesztettek ki az 1990-es években. Bár az íriszazonosítás nagyon aktív kutatási téma a számítástechnika, a műszaki tudományok, a statisztika és az alkalmazott matematika területén, a mai napig Daugman algoritmusát használják a gyártók az íriszazonosító rendszerekben.
Látható fény (VW) vagy közeli infravörös hullám (NIR)?
A legtöbb íriszazonosító kamera infravörös fénnyel működik (NIR – tartománya: 750–1050 nm). Azért ezzel, mert a sötét barna szem – ilyen van az emberek többségének –, ebben a fénytartományban mutatja meg gazdag szerkezetét, miközben sokkal kevésbé látszik a látható fény tartományában (400–700 nm), De az is fontos szempont, hogy az infravörös fény láthatatlan és kevésbé tolakodó. Másik fontos ok még, hogy a környezet visszaverődő fényei nen befolyásolják a szivárványhártya mintáit.
 |
|
 |
| Az írisz látható fényben |
|
Az írisz képe infravörös fényben (Forrás: en.wikipedia.org) |
Működési elv
A szivárványhártya-felismerési algoritmus először lokalizálja a belső és külső határait az írisznek. További szubrutinok észlelik és kizárják szemhéjakat, szempillákat, illetve a tükröződéseket.
A szoftver az íriszen meghatározott képpontok keres, miközben ellensúlyozza a pupilla tágulását, szűkülését, azután elemezni majd kódolja a megtalált pontokat, hogy majd összehasonlítsa kapott íriszképet a tároltakkal. Esetenként a Daugman-algoritmusok Gábor Dénes hullám transzformációját használják, az eredmény pedig egy sor komplex szám, amely tartalmazza az íriszminta szakaszait és szélsőértékeit. A Daugman-algoritmus a szélsőértékeket elhagyja, ez biztosítja, hogy a kapott mintát kevéssé befolyásolják a megvilágítás vagy a kamera kontrasztjának változásai, és ezzel válik hosszú távon használhatóvá a biometrikus minta. Az azonosításkor (egy a sokhoz mintaillesztés), illetve annak ellenőrzése során (egy az egyhez mintaillesztés) az íriszmintát összehasonlítja a készülék a tárolt mintával az adatbázisban. Ha a döntési küszöb Hamming-távolság alatt van (Hamming-távolság – két azonos hosszúságú bináris jelsorozat eltérő bitjeinek száma), a jelsorozat hossza garantálja, hogy két különböző személy íriszmintája különböző legyen.
Előnyök
Az írisz több okból is ideális az emberi test biometrikus azonosítására:
- Belső szerv, ezért sérülésektől és a kopástól védi az érzékeny, átlátszó membrán, a szaruhártya. Ellentétben az ujjlenyomatokkal, amelyek felismerése évek múltával egyre nehezebbé válik, különösen nehéz bizonyos fizikai munkák végzése esetén.
- Az írisz alakja kiszámítható: többnyire sík, és helyzetét csak két, egymást kiegészítő izom (a záró- és nyitópupilla) változtatja. Ez teszi az írisz alakját sokkal használhatóbbá, mint, például az arcot.
- Az írisz finom rajzolata és az ujjlenyomat véletlenszerűen alakul ki a terhesség során az embrionális korban. Akárcsak az ujjlenyomat esetében, nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – az írisz egyediségének bizonyítására. Sok tényező befolyásolja az írisz és az ujjlenyomat a szerkezete kialakulását, ezért a téves azonosítás esélye rendkívül alacsony, ismert, hogy még a genetikailag azonos egypetéjű ikrek esetében is teljesen különböző az írisz szerkezete.
- Az íriszazonosítás hasonló a fényképezéshez, így elvégezhető akár10 centiméteres távolságról, akár néhány méterről. Nem szükséges, hogy az azonosítani kívánt személy hozzáérjen egy olyan berendezéshez, amelyhez előtte más is hozzáért – ez bizonyos kultúrákban kizárja az ujjlenyomat-azonosítást –, vagy mint retinaszkennelés esetében, ahol a szemet kell nagyon közel vinni a lencséhez, mint a mikroszkóp esetében.
- Rendkívül magas az azonosítás biztonsága.
- Az írisz finom szerkezete rendkívül stabil akár több évtizeden át. Már előfordult 30 éves íriszminta azonosítása is.
Forrás
en.wikipedia.org
