Biztonságtechnikai szakportál

Évente rendezik meg Londonban a biometriával foglalkozó szakemberek egyik legjelentősebb találkozóját a Biometrics Londont. A kiállításon és konferencián megjelennek a világ legjelentősebb kutatói, fejlesztői, gyártói és a témához kapcsolódó szervezetek, szövetségek, oktatási intézményeinek képviselői.

Az idei Biometrics 2012-n Londonban részt vett Fehér András, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara Alkalmazott Biometria Intézetének munkatársa is. A háromnapos konferencián és a kétnapos kiállításon számos előadás hangzott el a biometria újdonságairól, bemutattak új eszközöket, technológiákat és a még tesztelés alatt álló fejlesztéseket is – kezdte beszámolóját Fehér András. Szeptember 11-e hatása ma is érezhető a biztonsági ipar és ezen belül a biometria fejlődésén. Tapasztalatai szerint a gazdaság fejlődését messze meghaladja a tudás, a tudomány fejlődése. Napjainkban a biometriában a technológiák közül az arcfelismerés és a DNS-azonosítás fejlődése a legjelentősebb. Bár a DNS-azonosításának fizikai korlátai vannak, már megközelítik a 90 perces határidőt.

A biometria fő felhasználói a rendészeti szervek, az eszközök terén pedig a mobileszközök: a tabletek és az okostelefonok kerültek az első helyre. A gyakorlatban az azonosítás úgy történik, hogy a rendőr vagy a katona kezében a mobil eszközzel, amelyhez ujjnyomatolvasót csatlakoztattak, lefényképezi a vizsgálni kívánt személyt, ujjnyomatot vesz tőle, beírja az adatait a mobileszközbe az okmányai alapján. Majd online módon vagy offline adatbázisával kiszűri, hogy az illetőt körözik-e, akár a rendőrség akár mondjuk a bevándorlási hivatal. De van olyan bonyolult készülék is, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak, és három-négyféle biometriai adatot is képes vizsgálni: arcfelismerő, ujjnyomatolvasó és íriszszkenner is kapcsolódik hozzá. Tehát a technika fejlődésének iránya, hogy mobil eszközökkel a helyszínen, minél többféle módon ellenőrizzék az embereket.

Az arcfelismerés nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, egyszerre nagy tömeg vizsgálatára képes berendezést is bemutattak a kiállításon. A kamerát nagy forgalmú helyre teszik ki, például repterekre, forgalmas városi csomópontokba, áruházakba, ahol is gyakorlatilag minden egyes embert képes ellenőrizni az arcfelismerő-rendszer, aki a látóterébe kerül.
De van olyan alkalmazási lehetősége is az arcfelismerő-rendszernek, hogy áruházláncok fölviszik az adatbázisba a kétezer, általuk ismert áruházi tolvaj képét, és a rendszer figyelmezteti a biztonsági személyzetet, ha közülük valaki megjelenik az üzletben, így külön figyelmet kaphat az őröktől. De használható ez VIP személy felismerésére is.
Az arcfelismerésben a nehézséget az jelenti, hogy egyszerre sok embert rövid idő alatt kell azonosítani, és ha elfordítja a fejét, akkor is felismerhető legyen. Dollár milliárdokat ölnek a fejlesztésekbe, a finanszírozók pedig a bevándorlási hivatalok, a rendőrség, katonaság, határőrség.

Az amszterdami Schiphol repülőtéren már működik az az automatikus beléptetőrendszer, amelyben maga a felhasználó helyezi a biometriai adatait tartalmazó chipes útlevelét a szkennerbe. Automatikusan fényképet készít róla a rendszer, majd összeveti a három képet: a frissen készültet, az útlevélből szkenneltet és a chipen szereplőt. Ezzel kapcsolatban Fehér András kifejtette az aggályait is, minél inkább automatikus a rendszer, annál könnyebb becsapni. Ha valaki egyszer hamis adatokkal már sikeresen átment az ellenőrzésen, akkor azon túl mindenhol azonosítani fogják. Erre megoldás, ha több ponton, több ember vesz részt az ellenőrzés folyamatában, mert akkor kisebb a hibázási lehetőség.

A biometriában több féle kéz alapú azonosítás létezik, ilyenek a tenyérnyomat, a kézgeometria és a tenyérerezet azonosítása (tovább…)

A biometrikus azonosítás működésének technikai és technológiai megértéséhez szükség van az alapvető fogalmak tisztázására. Cikksorozatunk következő részében ezeket a fogalmakat tisztázzuk. (tovább…)

Sokféle személyazonosítási módszert használunk a gyakorlatban. De mindegyiknek megvan a maga előnye, hátránya. Ezeket mérlegelve lehet az adott feladatnak legjobban megfelelő módszert kiválasztani. (tovább…)

A térdazonosítás során mágneses rezonanciás képalkotással (Magnetic Resonance Imaging, MRI) vizsgálják a térdet azért, hogy tömegben gyorsan azonosíthassák az embereket. (tovább…)

A biometria elemzésére használt matematikai módszerek közül sorozatunk harmadik részében a Doddington-féle 30-as szabályt és biometrikus rendszerek megbízhatóságának statisztikai elemzését mutatjuk be. (tovább…)

A biometria elemzésére használt matematikai módszerek közül sorozatunk második részében a Bayes-analízis és az intervallumbecslés módszere ujjnyomazonosító-rendszerek vizsgálatában témakörét mutatjuk be. (tovább…)

A biometria története az ókorig nyúlik vissza, a XIX. században kezdtek újra érdeklődni iránta, de tömeges elterjedése már inkább a XXI. századra tehető.

A 2000-ben megjelent Biometrikus Fehérkönyv szerint:
„Sokan úgy vélekednek a biometriáról, hogy az tudományos-fantasztikus jövőbeli technológia, amelyet a napenergiával hajtott autókkal, élelmiszertablettákkal és egyéb ördögi eszközökkel együtt fogunk használni valamikor a jövőben.”
Azóta már jobban beépült az életünkbe a biometria gondolata, elsősorban az ujjnyomatazonosítás, az arcfelismerés és a DNS-azonosítás témakörében. Egyre több ujjnyomat azonosítóval találkozunk a mindennapjainkban: laptopok, autók indításakor, de főként beléptetőrendszerekben. Világszerte terjednek a térfigyelőrendszerek is, a megfelelő filmsorozatokból pedig tudhatjuk, hogy bárhol is járjunk az „arcfelismerő” rendszer megtalál bennünket.

Így azután több féle következménye is lehet a biometria alkalmazásának

• félelemérzetet: a Nagy Testvér figyel bennünket,
• hamis biztonságérzetet: az ujjnyomattal védett érték biztonságban van,
• csalódottságot: nem megfelelően kiválasztott technológia vagy eszköz miatt.

Történeti áttekintés
A történelem során a biometriai ellenőrzés alapelveit jóval korábban ismerték, mint azt gondolnánk, és tették a mindennapos gyakorlat részévé. Már évezredekkel ezelőtt Nílus-völgyi eleink, a babilóniaiak vagy a kínaiak rutinszerűen alkalmaztak biometriai ellenőrzést mindennapi üzleti helyzetekben. Jó néhány utalást találunk arra, hogy egyéneket formálisan azonosítottak egyedi fizikai, fiziológiai paraméterek alapján, mint sebhelyek, mért fizikai jellemzőkkel, mint arcvonások, szem színe, magasság és így tovább. Ez előfordulhatott a mezőgazdaságban végrehajtott tranzakciók során, ahol gabonát és egyéb élelmiszereket szolgáltattak be a központi tároló helyekre, valamint különböző jogi eljárásokkal kapcsolatban. Tudomásunk szerint elődeink nem rendelkeztek automatizált elektronikus biometriai olvasókkal és számítógépes hálózatokkal, sőt nem olyan nagyszámú személlyel foglalkoztak, mint ma, de az alapelvek azonosak voltak.

Később, a XIX. században megnőtt az érdeklődés a terület iránt, a kriminológiai kutatások megpróbálták a fizikai jellegzetességeket összekapcsolni a bűnügyi irányzatokkal. Ennek érdekében különféle mérőeszközöket állítottak elő és nagyszámú adatot gyűjtöttek össze. Az eredmények alapján nem lehetett végső következtetéseket levonni, de az egyén fizikai jellemvonásainak mérése gyakorlat maradt: az ujjnyomat-ellenőrzés gyakorlattá vált a rendőrségen.

Gyakran vitatják az ujjnyomatok abszolút egyediségét vagy különbözőségét. A különböző államok által az ujjnyomatok ellenőrzésére használt kritériumok az egyes országokban különböznek. Az eltérés abban mutatkozik meg, hogy több vagy kevesebb minutia-pont szükséges az azonosításhoz. (Minutia-pontokban az ujjnyomat redői elágaznak vagy megszűnnek.) Ennek ellenére annak idején ez volt a legjobb rendelkezésre álló módszer, és még ma is az elsődleges eljárás a rendőrhatóságok számára. Napjainkban a fejlettebb országokban az ujjnyomatok azonosítási eljárását már automatikus módszerekkel végzik.

Ezzel a háttérrel már egyáltalán nem meglepő, hogy az elektronika és a mikroproceszszorok teljesítményének kihasználásával a személyazonosítás automatizálására mind a katonai mind a polgári szektorban számos elgondolás született. Különböző projekteket kezdeményeztek a biometria lehetőségeinek kutatására, és ezek közül az egyik végül 1974-ben – az első kereskedelmi forgalomba állított – egy nagy, és meglehetősen ormótlan kézgeometria-olvasó elkészítéséhez vezetett. Ez nem volt túl szép berendezés, de működött, és tervezőit arra ösztönözte, hogy az eszközt tovább tökéletesítsék. Végül néhány specializálódott vállalat alakult, és sokkal kisebb és jóval többet tudó kézgeometriai olvasót fejlesztettek ki. Ez az eszköz jól működött, és kedvező fogadtatásra talált számos biometriai projektben szerte a világon. Ezzel párhuzamosan egyéb biometriai módszereket, például az ujjnyomat-ellenőrzést addig javították, amíg megbízható, könnyen alkalmazható eszközöket kaptak.

Az 1900-as évek utolsó évtizedében a biometrikus azonosító rendszerek ipara az egyetemek és a tudományos kutatóintézetek laboratóriumainak fellegváraiban működő, termékei eladásával küszködő marginális ágazatból jelentékeny alkalmazások tekintélyes mennyiségű eszközét szállító globális iparággá fejlődött.

Történelem
2001 Tampa, Florida, Super Bowl
A 2001. januári Super Bowl mérkőzésre a stadionba arcfelismerő rendszert telepítettek annak érdekében, hogy kiszűrjék a körözött személyeket. Az összes szurkoló, mintegy 100 ezer fő képét rögzítették, és a tampai rendőrség elektronikus rendszere automatikusan átvizsgálta azt. Egyetlen körözött személyt sem találtak, azonban a tucatnyi téves azonosítás ahhoz vezetett, hogy számos szabadságjogi szervezet a biometrikus rendszerek betiltását követelje.

2001. szeptember 11. „9/11”
Az ikertornyok elleni támadások után az amerikai hatóságok biometrikus azonosító rendszerekkel látták el a repülőtereket. Ennek az eseménynek meghatározó szerepe van a biometrikus rendszerek fejlődésében.

2004. Elindul azUS-Visit program
Ennek lényege, hogy bárkinek, aki vízumot kap, digitálisan rögzítik az ujjnyomatát és a fényképét. Ezután bárhol, bármely irányba átlépi az államok határát ellenőrzik a személyazonosságát, illetve azt, hogy megsértette-e a szabályokat, tehát növelvte-e a biztonsági kockázatot.

2005. július 7. London, Nagy-Britannia „7/7”
A jól megtervezett terrorista támadás során a reggeli csúcsforgalomban négy bombát robbantottak a londoni tömegközlekedési eszközökön. Ez után az a brit bűnüldöző szervek a terrorizmus elleni harc részeként bevezették a biometrikus arcfelismerő rendszer használatát a teljes londoni kamerarendszeren. Ez több mint 200 ezer biztonsági és térfigyelő kamerát jelent.

2006
Az EU az újonnan kiadott útlevelekbe bevezeti a digitális úton tárolt biometrikus mintákat. Az útlevélben elhelyezett chip digitális fényképet, a tulajdonos nevét, születési idejét, állampolgárságát és egyéb adatokat, valamint 2009-től két ujjlenyomatot tartalmaz.

2011
Az EU bizonyos feltételek mellett engedélyezi a repülőtereken a teljes alakos testszkennerek használatát.

Forrás
Alkalmazott Biometria Intézet
 

A mindennapokban egyre több helyen alkalmaznak biometrikus azonosítást, főként ujjnyomat-azonosítást. A beléptetőrendszerektől kezdve a munkavédelmen át a számítógépek védelméig számos alkalmazási területe van a hétköznapokban a biometriának.

A biometria méri és rögzíti valakinek egyedi fizikai, testi jellemzőit, viselkedésbeli jellemvonásit, és ezeket azonosítás és hitelesítés céljára használja fel. A biometrikus felismerés alkalmazható

• személyazonosításra, amikor a rendszer azonosítja a személyt a rendelkezésére álló adatokból kikeresi az egyezőt,
• vagy ellenőrzésre, amikor a rendszer hitelesít valakit az előzőleg róla felvett és tárolt minta alapján.

A biometria nyújtotta lehetőségeket az élet számos területén kihasználhatjuk.

Páncéltermek, páncélszekrények, magas biztonságú objektumok
Ezen a területen a leginkább elterjedt a biometria alkalmazása, mivel ez az egyik legbiztonságosabb megoldás. A korszerű ujjnyomat-olvasókat nehéz kijátszani, mert felismerik, hogy élő ujjat helyeztek-e rájuk. A hagyományos kártyás vagy kódos beléptetőrendszerek esetében fennáll a veszélye, hogy ellopják a kártyát vagy kifigyelik a kódot. Tehát a hagyományos rendszerek nem személyt hanem (ellopott) kártyát vagy (kilesett) kódot azonosítanak.

Épületek, irodák
Irodaházakban a sok kártya okozhatja a gondot. Dolgozók folyamatos változása – új belépő vagy kilépő –, valamint az ideiglenes belépők – takarítók, karbantartók – miatt nehézkes ez a megoldás, nem is szólva az elhagyott kártyákról. Ezzel szemben a biometrikus beléptetőrendszer kényelmes, egyszerű megoldás, és kizár számos manipulációt, mint például a kártya odaadása másnak Az eszköz több kimenettel rendelkezik, így különböző ujjhoz különböző funkciót is rendelhetünk, például a mutatóujjunkat használjuk a ki- és belépéshez, a középső ujjunkkal kezelhetjük a riasztórendszert.
Fontos irodai alkalmazás még, hogy a biometrikus beléptetőrendszer is összekapcsolható a munkaidő-nyilvántartással.

Autók, pénz- és értékszállítók
A pénz- és értékszállító járművek védelmi rendszere is ötvözhető ezzel a technológiával. Megoldható például, hogy csak a jogosult személy vezetheti a járművet: először azonosítja magát a sofőr, majd csak utána indítható az autó. Előfordul, hogy kényszer hatása alatt kell beindítani a járművet. Az ilyen esetekre is van megoldás: különböző ujjakhoz különböző funkciót rendelhető, így második funkcióként a kényszer indítást meghatározhatjuk. A vezető normál esetben a megadott ujjával indítja az autót, de amennyiben kényszer hatása alatt kell ezt tennie, akkor másik, előre felprogramozott ujját használja. Hogy ez után mi történjen, arra több lehetőség is van. Például egyszerűen csak annyi, hogy az autó ugyan elindul, de emellett csendes vészjelzést küld a diszpécsernek, aki meghatározza az autó helyzetét, útvonalát, és értesíti rendőrséget. Ugyan ez a megoldás használható az autó rakterének nyitásához is, arra az esetre, ha az autót nem elvinni akarják, hanem a helyszínen kifosztani. A lehetőségek szinte végtelenek, az adott cégen, gyártón múlik, hogy milyen funkciót szeretne aktiválni támadás esetén.
A hagyományos személyautók védelmi rendszere is kiegészíthető ezzel a technológiával, hozzá köthető akár riasztó, akár immobiliser. Az autót csak a regisztrált felhasználók tudják indítani és használni.

Veszélyes munkagépek, eszközök, technológiák
A biometrikus azonosítás a munkavédelem területére is betört. Veszélyes technológiák esetén megoldható, hogy a gépeket, berendezéseket, járműveket csak az arra jogosult, képzett dolgozó használhassa. Így például az atomerőműben rendkívül fontos, hogy az egyes területekre csak a megfelelő képzésben részt vett dolgozók léphessenek be, vagy az adott munkagépet csak vizsgával rendelkező személy indíthassa el.

Őrjáratellenőrző-rendszer
Hatékonyan alkalmazható őrjáratellenőrző-rendszereknél is a biometria. Például. ahol az őrnek óránként körül kell járni az objektumban, általában nyomógombos vagy kártyás ellenőrzést használnak arra, hogy meggyőződjenek, valóban körbejárt-e. Ennek a technológiának az a hátránya, hogy nem lehet tudni, valóban az őr nyomta-e meg a gombot vagy húzta le a kártyát, esetleg a csoportos őrjáratnál valóban körbe ment-e mindenki vagy csak az egyik őr húzta le a többiek kártyáját.

Alkalmazás a felhasználók szemszögéből
Ha biometrikus rendszer bevezetése és alkalmazása mellett döntünk, hangsúlyt kell fordítani a felhasználói pszichológiára is. Ha a felhasználó nem örül a biometriai eszköznek, akkor azt valószínűleg nem is rendeltetésszerűen fogja használni, és ez az átlagnál nagyobb hibaarányt eredményezhet. Ezzel ellentétben, ha a felhasználó el van ragadtatva az eszköztől, nagy valószínűséggel be fogja tartani a használatára vonatkozó szabályokat, és így kisebb hibaszázalékot fogunk kapni. A két véglet között vannak azok, akiknek nincsenek előítéleteik, csak egyszerűen idegesebbek, vagy épp ellenkezőleg túl magabiztosak és, akiknek nehézséget okoz az eszköz használata. A telepítőnek arra kell törekednie, hogy minél jobban képzett és minél elégedettebb legyen a felhasználó a rendszer nyújtotta előnyökkel.
Ezért tehát a leendő felhasználókat:

• gondosan, sietség nélkül megfelelő és részletes oktatásban kell részesíteni a rendszer használatával kapcsolatban;
• regisztrációs folyamat során meg kell adni a lehetőséget a rendszerre vonatkozó általános kérdéseik feltevésére, azok megbeszélésére,
• olyan dokumentációval kell ellátni őket, amely kellő részletességű információt szolgáltat a rendszerről, és megfelelő utánakeresési lehetőséget foglal magában,
• mindezt a felhasználó számára kényelmes környezetben tegyük, ahol kérdéseit felteheti.

Annál fontosabb ez, minél nagyobb felhasználói bázist akarunk kezelni, mert annál nagyobb a szokatlan kívánalmak és félreértések lehetősége. Törekednünk kell tehát arra, hogy a rendszert érdekes és izgalmas kísérletté tegyük, ezzel párhuzamosan pedig minden felhasználó számára világosan meg kell fogalmazni a rendszer hasznosságát. Ha a legkisebb kétség is felmerül, a rendszer valószínűleg nem lesz sikeres. Ezért a felhasználónak kell a rendszer középpontjában állni és nem a technológiának.

A vállalat szemszögéből
Érdemes-e bevezetnünk a biometrikus eszközök használatát? Végiggondolva egy vállalat osztályait, kevés olyan hely van, ahol ne lehetne alkalmazni a biztonságos személyazonosság-ellenőrzést: pénzügy, kutatás, eladás, értékesítés. A mai gyakorlatban erősen támaszkodunk a jelszavakra és a PIN-kódokra.

Számos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:

• Vajon hány jelszót/kódot kell megjegyeznünk? (telefon, bankkártya, adóazonosító, TAJ-szám és még sok más)
• Milyen gyakran változnak ezek?
• Ezek közül még sohasem felejtettünk el egyet sem?
• Mi történik, ha ez bekövetkezik?

Mindenki számára ismerős kérdések. Ha végigmegyünk a vállalat termein, vajon hány számítógép előtt ül alkalmazott? Lezárják-e személyi számítógépüket, amikor távol vannak tőle akár csak egy percre is? A hosszadalmas bejelentkezési folyamat elijeszt ettől. Vannak, akik csak akkor gondolkoznak el ezen, ha már megtörtént a baj. A biometrikus bejelentkezési eljárás jelentősen leegyszerűsíti és felgyorsítja ezt a folyamatot.

A biometria gyógyír mindenfajta személyazonosítással kapcsolatos gondra, de nagy érdeklődésre számot tartó új technika napjaink eszköztárában, ha jól alkalmazzuk.

Forrás: Aspectis

Mindenkinek egyéni jellemzője az írisz rajzolata, ezen alapul az íriszazonosítás, mint biometrikus azonosítási módszer. Az íriszazonosítás biometrikus azonosításra használt matematikai mintafelismerési technika, amely során videoképet készítenek a szemről, és abból egyedi jellemzők alapján állítják össze az azonosításra szolgáló adatsort. Létezik egy másik, kevésbé elterjedt szemalapú technológia is, a retinaszkennelés.

Az íriszazonosítás során infravörös megvilágítás mellett készítenek képet kamerával a részletgazdag, bonyolult szerkezetű szivárványhártyáról. Majd digitálisan kódolt minták alapján, matematikai és statisztikai algoritmusokkal készíti el az íriszazonosító berendezés az egyénre jellemző adatsort. Utána azt összeveti az adatbázisában tárolt íriszadatokkal, és azonosítja az egyént. Ez a módszer az egyik legnagyobb a pontosságú azonosítás, gyakorlatilag egyértelműen képes megállapítani, hogy az egyén szerepel-e az adatbázisában. Az íriszazonosítás legfontosabb előnye a gyorsaság mellett a pontossága – a szivárványhártya stabilitásának köszönhetően –, mivel a szem belső, védett, mégis kívülről látható szervünk.

Számos ország használja az íriszt polgárai azonosítására. Sőt szerte a világon kényelmi okokból már több millióan szerepelnek egy íriszazonosítási rendszerben, amely segítségével útlevél nélkül átkelhetnek határokon.
Az íriszazonosítás alapjául szolgáló algoritmust John Daugman professzor (University of Cambridge Computer Laboratory) fejlesztettek ki az 1990-es években. Bár az íriszazonosítás nagyon aktív kutatási téma a számítástechnika, a műszaki tudományok, a statisztika és az alkalmazott matematika területén, a mai napig Daugman algoritmusát használják a gyártók az íriszazonosító rendszerekben.

Látható fény (VW) vagy közeli infravörös hullám (NIR)?

A legtöbb íriszazonosító kamera infravörös fénnyel működik (NIR – tartománya: 750–1050 nm). Azért ezzel, mert a sötét barna szem – ilyen van az emberek többségének –, ebben a fénytartományban mutatja meg gazdag szerkezetét, miközben sokkal kevésbé látszik a látható fény tartományában (400–700 nm), De az is fontos szempont, hogy az infravörös fény láthatatlan és kevésbé tolakodó. Másik fontos ok még, hogy a környezet visszaverődő fényei nen befolyásolják a szivárványhártya mintáit.

Az írisz látható fényben		Az írisz képe infravörös fényben (Forrás: en.wikipedia.org)

Működési elv

A szivárványhártya-felismerési algoritmus először lokalizálja a belső és külső határait az írisznek. További szubrutinok észlelik és kizárják szemhéjakat, szempillákat, illetve a tükröződéseket.

A szoftver az íriszen meghatározott képpontok keres, miközben ellensúlyozza a pupilla tágulását, szűkülését, azután elemezni majd kódolja a megtalált pontokat, hogy majd összehasonlítsa kapott íriszképet a tároltakkal. Esetenként a Daugman-algoritmusok Gábor Dénes hullám transzformációját használják, az eredmény pedig egy sor komplex szám, amely tartalmazza az íriszminta szakaszait és szélsőértékeit. A Daugman-algoritmus a szélsőértékeket elhagyja, ez biztosítja, hogy a kapott mintát kevéssé befolyásolják a megvilágítás vagy a kamera kontrasztjának változásai, és ezzel válik hosszú távon használhatóvá a biometrikus minta. Az azonosításkor (egy a sokhoz mintaillesztés), illetve annak ellenőrzése során (egy az egyhez mintaillesztés) az íriszmintát összehasonlítja a készülék a tárolt mintával az adatbázisban. Ha a döntési küszöb Hamming-távolság alatt van (Hamming-távolság – két azonos hosszúságú bináris jelsorozat eltérő bitjeinek száma), a jelsorozat hossza garantálja, hogy két különböző személy íriszmintája különböző legyen.

Előnyök

Az írisz több okból is ideális az emberi test biometrikus azonosítására:

• Belső szerv, ezért sérülésektől és a kopástól védi az érzékeny, átlátszó membrán, a szaruhártya. Ellentétben az ujjlenyomatokkal, amelyek felismerése évek múltával egyre nehezebbé válik, különösen nehéz bizonyos fizikai munkák végzése esetén.
• Az írisz alakja kiszámítható: többnyire sík, és helyzetét csak két, egymást kiegészítő izom (a záró- és nyitópupilla) változtatja. Ez teszi az írisz alakját sokkal használhatóbbá, mint, például az arcot.
• Az írisz finom rajzolata és az ujjlenyomat véletlenszerűen alakul ki a terhesség során az embrionális korban. Akárcsak az ujjlenyomat esetében, nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – az írisz egyediségének bizonyítására. Sok tényező befolyásolja az írisz és az ujjlenyomat a szerkezete kialakulását, ezért a téves azonosítás esélye rendkívül alacsony, ismert, hogy még a genetikailag azonos egypetéjű ikrek esetében is teljesen különböző az írisz szerkezete.
• Az íriszazonosítás hasonló a fényképezéshez, így elvégezhető akár10 centiméteres távolságról, akár néhány méterről. Nem szükséges, hogy az azonosítani kívánt személy hozzáérjen egy olyan berendezéshez, amelyhez előtte más is hozzáért – ez bizonyos kultúrákban kizárja az ujjlenyomat-azonosítást –, vagy mint retinaszkennelés esetében, ahol a szemet kell nagyon közel vinni a lencséhez, mint a mikroszkóp esetében.
• Rendkívül magas az azonosítás biztonsága.
• Az írisz finom szerkezete rendkívül stabil akár több évtizeden át. Már előfordult 30 éves íriszminta azonosítása is.

Forrás
en.wikipedia.org