Biztonságtechnikai szakportál

A nagy tömegeket mozgató rendezvények világszerte így hazánkban is egyre gyakoribbak (kulturális, sportesemények, falunapok stb.). Tapasztalható a rendezők növekvő felelőssége és tetten érhető gyakorta a felkészületlenség is. Látható, hogy a meglévő szabályozás és nem kevés rendezvényen a munkát segítő korszerű technikai háttér ellenére  is,  sok a problémás, olykor akár pánikot kiváltó helyzet, esemény. A megoldás vélhetően a  biztonsághoz kapcsolódó tervezési és ellenőrzési folyamatok komolyabb  integrálása kell legyen a rendezvények szervezési folyamatában.

Egy vélhetően sokunk által ismert és nem felejthető tragédia felelevenítésével próbáljunk ráhangolódni a témára.
Három éve, 2011. január 15-én, egy szombat este a budapesti Nyugati téri egykori West-Balkán szórakozóhelyen tartott monstre diszkó rendezvényen két lány és egy fiatal nő halt meg, 14-en pedig megsérültek. Az áldozatok 17 és 24 év közöttiek voltak. A szórakozóhelyre közel 3000 embert engedtek be (az engedélyezett 1 800 helyett), és a kialakult pánik helyzetben a három áldozat nem élte túl a hatalmas tömeg által kifejtett fizikai nyomást. A boncolás szerint fulladás volt a haláluk oka. A tömeg kialakulásához hozzájárult, hogy a kapunyitás több mint 1 órás késéssel történt, a téren összegyűlt, részben ittas, drogok hatása alatt lévő fiatalok már dobálni, randalírozni kezdtek. A tragédiát követő bírósági eljárás tanúként hallgatta meg a West-Balkán építész-tervezőjét, aki elmondta, hogy az érvényes előírások szerint diszkók esetében maximálisan 3 fő engedhető be egy négyzetméter alapterületre. Ennek alapján akár 5000 személy befogadására is alkalmas lett volna a terem. Van viszont egy másik korlátozó feltétel, a kiüríthetőség. A rendezvényterem kiürítése négy belső lépcsőházon és a külső lépcsővel rendelkező teraszokon keresztül volt csak megoldható és ez a kiürítési idő a befogadható létszámot kb. 1500 főre kellett volna korlátozza. A felelősöket több éves börtönbüntetésre ítélték. 2011. március 8-án jelent meg aztán a Magyar Közlönyben a kormány 23/2011 sz. rendelete a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről.

És idézzünk fel egy időben régebbi más jellegű eseményhez kapcsolódó tragédiát is.  
2006. augusztus 20-ának tűzijátékos estéjén az első petárda fellövését követően csapott le a fővárosra és az ünneplő irdatlan tömegre (közel másfél millió ember) az orkán erejű vihar. A meneküléses zűrzavarban hárman meghaltak, ketten eltűntek és több száz sebesülés történt, a helyzetet kihasználva fosztogatásos bűncselekményeket is elkövettek. A hatóságok egymásra, az OMSZ-re és a Fővárosra, a rendezvényszervezők a hatóságokra mutogattak, érdemi felelős nélkül. Tény az, hogy, az OMSZ előrejelzése már másfél órával a rendezvény kezdete előtt ismert volt a katasztrófavédelem számára, mégsem történt intézkedés az esti program leállítására, az emberek tájékoztatására. Persze aztán idővel, néhány illetékes fej „porba hullott ”.

Mindkét esetben tetten volt érhető a biztonsági intézkedések bűnös elhanyagolása, figyelmen kívül hagyása, az illetékes körök közötti koordináció hiánya, holott a szabályozási oldal már ezekben az években is viszonylagos pontossággal határozta meg a tömegrendezvényekhez kapcsolódó biztonsági teendőket.
Próbáljuk meg áttekinteni általánosságban is vázlatosan a rendezvények biztonságát leginkább veszélyeztető tényezőket.

1. Hiányos kommunikáció a rendezők a hatóság és a résztvevők között, a riasztás elmaradása
2. A kihangosítás hiánya. Ritkábban világítási hiányosságok.
3. A felelősségi körök és személyek meghatározásának a hiánya. Egyszemélyi felelős hiánya.
4. Kiürítési tervek hiánya
5. A menekülési útvonalak szűk áteresztő képessége, problémás áttekinthetősége és megközelíthetősége.
6. Állampolgári viselkedés hiányosságai (felelőtlenség, deviancia)
7. Pánik, kiszámíthatatlan helyzet.

 És akkor nézzük meg a leggyakoribb fenyegető eseményeket is. Szabadtéri rendezvények kapcsán ilyen a szélsőséges időjárás a tűz és robbanásveszély, zárttéri rendezvények kapcsán a már említett tűz és robbanásveszélyen kívül, ilyen a bombával való fenyegetés, illetve mindkét helyszín típusban a pánik. Hozzátéve azt, hogy a zárthelyen kialakuló pánik a menekülési útvonalak fent említett korlátozott átvezető képessége és pszichés okok folytán is veszélyesebb helyzeteket teremthet. A pánik a csoportos emberi magatartás egyik legkatasztrofálisabb megjelenési formája melynek eredménye a tömeges, fejvesztett menekülés lehet, ami nem ritkán vezet halálesetekhez is. A nagy tömegrendezvényeken résztvevő közönség esetében elkerülhetetlen, hogy az emberek ne sértsék meg egymás intim zónáját (átlagosan 60 cm), amelyre a reakció többnyire a szervezet alap izgalmi szintjének jelentős fokozódása, és ez az állapot kedvező táptalaja lehet a pánik helyzetek kialakulásának.

Tekintettel arra, hogy a tömegképződés egyre gyakoribb életünket kísérő jelenség – és nem csak kifejezetten – az egyébként egyre gyakoribb kulturális, sport stb. nagyrendezvények kapcsán (Gondoljunk csak bele: a bevásárló központokban, a közlekedés alkalmával a Metróban, terelések során, zsúfolt sétáló utcákban, tüntetéseken stb.), ezért a pánik helyzetek kialakulásához vezető helyzeteket, folyamatokat is jobban kell felismernünk, kezelnünk.

Megdöbbentő belegondolni, hogy egy nagyrendezvény kapcsán – még a fentiekben leírt és a szakirodalomban közismert körülményeken túl – mi minden jelenthet olyan biztonsági kockázatot, amely a közönség szimpla elégedetlenségéhez kapcsolódik. Ilyen lehet pl. az elvárt élményfaktor hiánya, a mellékhelységek állapota és hozzáférhetősége, de akár a kiszolgáló és biztonsági személyzet viselkedése is stb., amely mind kiválthat hangoskodást, és nem ritkán agresszivitást.

Napjainkra elmondható hazai és nemzetközi relációban is, hogy a tömegrendezvények biztosításának szabályozási oldala megoldott, áttekinthető. Úgy az engedélyező hatóságok, mint a rendezői felelőségi és feladatkörök körök vonatkozásában, részletesen és szigorúan határozva meg a teendőket.  Az is tapasztalható, hogy a kiemelt objektumokban ( pl. különösen a korszerű  stadionokban, más létesítményekben ) a háttér technika a beléptetés, a részvevő a helyszín ( szektor-üléshely ), a mozgás azonosítás valamint a kommunikáció vonatkozásában nagyban segíti a biztonsági személyzet munkáját.

Mi akkor a probléma? És akkor a továbbiakban utalunk a német Bevölkerungschutz megállapításaira. A tömegrendezvények kapcsán a tapasztalható és egyre gyakoribb biztonsági hiányosságok azt mutatják, hogy messze nem elegendő önmagában a humán és technikai háttér biztosítása az adott szabályozási környezet mellett.

A dolog nyitja a rendezvény és a biztonsági tervek részletes kidolgozottságának és a végrehajtás ellenőrizhetőségének a kérdéseivel függ össze. A lényeg az, hogy az intézkedések köre teljes egészében, következetesen és érthetően dokumentált kell  legyen, ahhoz, hogy minden a biztonsági területért felelős részvevő a munkáját az előre meghatározottak szerint végezze. Ez persze egy lényegesen szélesebb körű és alaposabb tervezési folyamatot jelent.
 
Döntő fontosságú, hogy az adott biztonsági incidenseket felismerjük és a történés idejének pontos megjelölésével és részleteiben mielőbb rögzítésre kerüljenek a hozzájuk tartozó valamennyi dokumentációval (kép, hang stb.) a pontos visszakereshetőség lehetőségével. A cél az incidens helyzetek, illetve az azokhoz vezető események visszamenőleges feldolgozása munkafolyamatának a bevezetése, a hasonló esetek megelőzésének a céljával (probléma feldolgozás). E folyamat szabályozott gyakorlatát nevezzük incidens és  probléma  menedzsmentnek.  A fentiekből  látható talán, hogy az eredményesség érdekében a biztonsági intézkedések teljes köre kontroll alatt kell álljon egy széleskörű ellenőrzési aktivitással a  rendezvény valamennyi fázisában. Ezt a folyamatot mutatja a lenti ábra a tervezés fázisától, a rendezvény utáni tanulási folyamatokig, a korrekció igényével és végrehajtásával.

Az is érzékelhető nyilván, hogy a területtel foglalkozó egyébként igencsak leterhelt szakemberektől még további szempontok érvényesítését igényli a fenti megközelítésű munka és nem vitás, hogy ez egyrészt további ismeretszerzést igényel, de felveti – főkként az ellenőrzési – visszacsatolási folyamatok kapcsán további felkészült akár külső szakértői kör bevonását is.