„Felhők” közül a biztonságtechnika talajára. Beszélgetés tanulságokkal Tóth Ferenccel, az LDSZ új műszaki terméktámogatójávalBeszélgetés tanulságokkal Tóth Ferenccel, az LDSZ új műszaki terméktámogatójával pályájáról, céljairól, jelen feladatairól.


Talán, így első blikkre, sokaknak kétségei lehetnek, melyik Tóth Ferencről van szó, ezért egy rövid interjúval szeretném megvilágítani kilétét. Amint végig olvassa a nyájas olvasó, biztos vagyok benne, hogy lábujjára esik az a bizonyos (szólás-mondás béli) kő.
„Felhők” közül a biztonságtechnika talajára. Beszélgetés tanulságokkal Tóth Ferenccel, az LDSZ új műszaki terméktámogatójával Forrás: LDSZ
Általában nem szokásom ezzel indítani (mert szörnyen sablonos), viszont a Te esetedben érdekességek tárháza: mesélj egy kicsit magadról, hogyan kerültél a pályára?

Egy „kis” vargabetűvel. Ha visszamegyünk az időben – úgy Ádámig és Éváig -, a reptér vonzáskörzetében nőttem fel és amikor csak tehettem, ott lógtam. Talán nem lehet rossz néven venni tőlem, hogy beleszerettem a repülésbe.
Első szakmámat a MALÉV berkein belül – mint navigációs és elektroműszerész – szereztem. Sajnos, mire végeztem, a MALÉV-et már elérte az első megszorítási hullám, így az első munkahelyem nem hozzájuk, hanem a Dunai Repülőgépgyárhoz kötődik. A Honvédség repülőinek nagyjavítását végeztük, ami a rendszer összes elemének karbantartását jelentette, majd az összeépítés után mindezek beszabályozását és valamennyi paraméter ellenőrzését. Inkább felújításnak nevezhető, mint karbantartásnak, amit végeztünk, heteken át tartott.
Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy volt olyan – általam karbantartott – katapultülés, ami megmentette a pilóta életét.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy itt felvettem egy olyan munka-stílust / etikát, szerelési kultúrát, amit azóta is követek. Két pontban összefoglalva a lényeget:

  1. Az „elég jó” = nem jó. Nincs olyan, hogy elég jó; pláne nem elfogadható az „így is jó” hozzáállás! A repülésben legkevésbé, de a biztonságtechnikában is hasonló mértékben. Ha egy repülőnél megelégszem az „elég jó”-val, az emberek életébe kerülhet. A biztonságtechnikában, talán, nem kerül emberi életbe a kompromisszum, de anyagi kárhoz vezethet. Egy vagyonvédelmi rendszer vagy megóvja a megrendelő értékeit, vagy nem. Az elég jól védi, nem elegendő.
  2. Itt nincs betyárbecsület, értsd: nem mentegetjük a mundér becsületét. Természetesen, ha hibát fedezünk fel / értesülünk róla, minimum 3 körben magunkban, a saját munkánkban kell keresni a hibát; ha az derülne ki, hogy mégsem mi hibáztunk, akkor rá kell mutatni a hiba forrására, függetlenül attól, hogy ki követte el. Ez biztonságtechnika és nem „dalárda a fonóban”. A hibát ki kell javítani és nem elmismásolni!

Karcos, bár nekem szimpatikus hozzáállás. Gondolom, nem mindenki értett vele egyet a pályád során.

Nem, de ezzel már együtt kell élnem. Vagy jól csinálunk valamit, vagy sehogy! Viszont, hadd kanyarodjam vissza pályám sztorijához!

Röviden, 9 évet töltöttem el repülőgépek mellett. Ekkor érkezett, meg a második gyermekem. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a repülésben – különösen a földi, kiszolgáló személyzet körében – nem általánosak a mesés fizetések. El kellett döntenem, hogy vagy a szerelmem mellett tartok ki, vagy a családomat tartom el. A nagybetűs véletlen itt szólt közbe az életem folyásába. Az egyik piacvezető vagyonvédelmi cég állást ajánlott az egyik a kollégámnak, de végül én fogadtam el.
Mondhatni az alapoktól kezdtem. 4 évig voltam telepítő/karbantartó – ennek köszönhetően tudok 100%-ban azonosulni telepítő partnereim gondolkodásával/mentalitásával -; majd 4 évig telepítésvezetőként tevékenykedtem. Akkori főnököm ösztönzésére végeztem el a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bólyai János Biztonságtechnikai mérnök képzését. Szakdolgozatomat a távfelügyeletek minősítésének szakmai hátteréről írtam. A téma apropóját az adta, hogy munkáltatómnál épp a távfelügyelet nemzetközi minősítése folyt, amit én felügyeltem a cég részéről.

Mikor kerültél kapcsolatba a rádiós riasztórendszerekkel?

Ez már a következő munkahelyemhez kötődik. Izgalmas időszakban kerültem át. Akkoriban még a többség kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy rádiós riasztórendszer soha nem lehet hatékony. Magam is hajlottam erre, de új munkáltatóm épp egy ilyen, rádiós riasztórendszer szakmai felügyeletét / supportját bízta rám. A repülésben megszokott módszeremmel nekiláttam átvilágítani a termékcsaládot, és el kellett ismernem, hogy ez bizony működőképes alternatíva a vezetékes rendszerek mellett. Ma már tisztában vagyok azzal, hogy az egyes (rádiós) rendszerek hatékonyságában a különbséget az alkalmazott kódolás és dekódolás mikéntje és hogyanja eredményezi. Röviden az, hogy a beérkező jeltöredékekből a vevő felismeri-e a saját rendszereszköztől érkező jelet. Szerénytelenség nélkül mondhatom, ez alatt a bő 10 év alatt kevés olyan dolog maradt, amit ne tudnék megválaszolni egy rádiós riasztórendszerrel kapcsolatosan.

Számodra mit jelent a műszaki tanácsadás?

Először is azt, hogy nem hagyjuk egyedül a „létra tetején” a telepítőt. Azaz 7/24-ben a rendelkezésére állok. Ez fontos a telepítőnek, fontos a cégemnek, és nem utolsó sorban, fontos nekem. A telepítői és tanácsadói múltamból fakadóan, ha a telepítő pontosan elmondja, hogy milyen problémával szembesült, már látom is „lelki szemeim” előtt, hogy mit csinált/csinál és tudom vezetni a kezét.

A repülőiparból magammal hozott elv szerint, minden (általam felügyelt) terméket megismerek töviről, hegyire. Ez nem csak a lexikális tudást jelenti, hiszen egy használati útmutató ritkán teljeskörű. Ténylegesen beleásom magam az adott termékbe és felderítem valamennyi képességeit, erényeit és korlátait. Rengeteget kísérletezem a termékekkel is. Ha a telepítő megtisztel a bizalmával és elárulja, hogy milyen feladatot akar megoldani az adott rendszerrel, én őszintén elmondom, hogy arra alkalmas-e, vagy sem. Ha igen, miként tudja megoldani. Mint említettem, igyekszem a telepítő fejével gondolkodni. Mindig megkérdezem, hogy a felmerülő probléma milyen fontosságú és mennyi ideje van a megoldására.

Mennyi ideje van?!

Pontosan! Ha siet és/vagy nincs ideje, akkor – amennyiben az lehetséges – egyenesen megmondom a megoldást. Mit, hogyan, hova, mikor, stb. Ha van ideje, akkor távoktatás jelleggel vezetem a kezét, így mélyül a tudása és legközelebb már akár egyedül is meg tudja oldani az adott problémát.
Hozzá kell még tennem, én soha nem kérdezem meg, ki az, aki segítséget kér, ha nem mutatkozik be. (Ha bemutatkozik sem jegyzem meg ki volt, de a problémára biztosan emlékszem.) Akár hatszor is ugyan azzal az elánnal és odafigyeléssel kezelem ugyan annál az embernél a hatodszor is felmerülő problémát. Nem engedhetem meg magamnak a listázás és kritizálás luxusát.

Ha jól tudom, az iQAlarmmal összefüggésben kerültél az LDSZ-hez.

Bár a tanácsadói kapacitásom a tervek szerint valamelyest bővülni fog, de valóban, most az iQAlarm van az első helyen.

Az eddigieken felül mi az, amit Te fogsz hozzátenni a márkához?

Nem titok, hogy hosszú ideje dolgozunk együtt az iQAlarm jelenlegi termékmenedzserével (Matkó Csaba). Elég jó tandemet alkotunk. Ő adja a kereskedelmi/marketing megközelítést, én pedig a szakmait; természetesen, változó arányú átfedésekkel. Ahogy már említettem, az első lépés mindenképp a termék nagymélységű megismerése lesz. Ezt követően egy megoldás centrikus oktatási anyag kidolgozása következik. Azt már, hogy mi a relé, zóna és partíció, mindenki tudja, senkit nem érdekel. Az viszont, hogy az iQAlarmmal mit és hogyan lehet megoldani, már jóval érdekesebb téma, mindenki számára. Ezt követően jöhet a márkanév felépítése, megismertetése a piaccal.
Őszinte leszek, ez nem lesz sétagalopp. Úgy a piac, mint a technológia már erősen kiforrott. Itt nincsenek (már/még) nagy csodák. Egy ilyen piacon a sikerhez (a profi műszaki háttéren felül) már elengedhetetlen egy racionális ár. Ez alatt azt értem, hogy piacképes, a telepítők (és végfelhasználók) által elfogadható árszint.
El kell érni, hogy a telepítő ne féljen tőle. Ismerem a telepítőket, egy bejáratott márkától nehéz (de nem lehetetlen) eltéríteni őket. El kell érni, hogy legalább megismerkedjen vele. Megtanulja használni, még akkor is, ha épp nincs olyan projektje, ahol helyet kaphatna. Ha az oktatás során meggyőződött a termék erényeiről, előbb-utóbb használni is fogja. Ez nem sprint, hanem hosszútávfutás. Az eredmény a végén jelentkezik. Az elmúlt évtizedben számtalan ötlettel álltam elő magam is, és teszteltünk Csabával együtt. Már, ami egy ilyen termék piaci bevezetését illeti. Meglehetősen mély ismeretanyagunk van arról, mi az, ami eredményes és mi az, ami nem.
Magától értetődik, hogy az iQAlarmnál is elengedhetetlen a profi, telepítő-/felhasználóbarát használati/telepítési útmutató; illetve a telepítők értékesítési tevékenységét támogató marketing anyagok, melyek előállításában is részt fogok venni, szigorúan szakmai oldalról.

Tudom, hogy csak nem régen kezdtél, de mi a véleményed az iQAlarmról?

Még nem volt időm teljes mélységében megismerni a termékcsaládot, így csak a friss benyomásaimról nyilatkozhatom. Első blikkre úgy tűnik, hogy a márka kommunikációs megoldása rendkívül hatékony, ami azért nagy előny a piaci versenyben. A másik nagy erénye az okos-épület alapjait felvonultató szolgáltatáskészlete. Nem elhanyagolható sőt, árkategóriájában unikumnak nevezhető, milyen mértékben épít a gyár a mobil technológiára. Rendkívül kevés márka kínálja azt, hogy a felhasználói vezérlés mellett az egyik telepítői felületet egy mobil app képezi. Sok telepítőnek talán megrökönyödést fog okozni, de a korral haladni kell, mert a felhasználók is egyre inkább az „okos” megoldásokat keresik!
Bár ez friss hír, és én is csak hallottam, de úgy tudom, jövőre már elérhető lesz a rendszer 32-zónás változata és tervezési fázisban van a 64-es verzió. Ez komoly előrelépés lesz a közepes projektek felé.
Itt azért visszautalnék arra, amit már mondtam: az első teendőm az lesz, hogy totálisan feltérképezem mire képes és mire nem ez a rendszer. Hiteles márkaépítés és tanácsadás csak ez után következhet.

Az elmúlt pár nap alapján mi a benyomásod az LDSZ-ről?

Ez tényleg csak az első benyomásom, de nagyon kellemes meglepetés fogadott. A cég, a munkatársak hozzáállása teljes mértékben nyílt, informatív, támogató, partneri. Egy pezsgő, aktív közösség várt.

Zárszóként mit tennél hozzá az eddigiekhez?

Szeretnék egy kicsit nosztalgikus lenni. A szüleimnek egy rádiója volt. Innen indultam és végig éltem az elmúlt évtizedek technológiai fejlődését. Ez nem múlt el nyomtalanul bennem. Szeretném itt is megőrizni az újdonságokra való nyitottságomat és tovább fejleszteni szakmai tudásomat, emberi kvalitásaimat.

Forrás: LDSZ

Kapcsolódó cikk:

Magasabb fokozatba kapcsol az LDSZ – beszélgetés Matkó Csabával, a Cég új termékmenedzserével

Írjon kommentet